Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Felele pedig Jób, és monda:
2 Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
3 Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.
4 Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.
5 Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nekem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
6 Vajon erejének nagy volta szerint perelne-e velem? Nem; csak figyelmezne reám!
7 Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék bírámtól örökre!
8 Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugat felé és nem veszem őt észre.
9 Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.
10 De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
11 Lábam az ő nyomdokát követte; útját megőriztem és nem hajoltam el.
12 Az ő ajkainak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
13 Ő azonban [megmarad] egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És amit megkíván lelke, azt meg is teszi.
14 Bizony végbe viszi, ami felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.
15 Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.
16 Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
17 Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak; Luk 19:1
Jézus ezeket hallván, monda neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és