Jób 23:1 – 23:17

Jób hetedik védekezése: óhajtja, bár remény nélkül, hogy vajha Isten ítélő széke elé állhatna

  1 Felele pedig Jób, és monda:
  2 Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
  3 Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.
  4 Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.
  5 Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nekem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
  6 Vajon erejének nagy volta szerint perelne-e velem? Nem; csak figyelmezne reám!
  7 Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék bírámtól örökre!
  8 Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugat felé és nem veszem őt észre.
  9 Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.
  10 De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
  11 Lábam az ő nyomdokát követte; útját megőriztem és nem hajoltam el.
  12 Az ő ajkainak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
  13 Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És amit megkíván lelke, azt meg is teszi.
  14 Bizony végbe viszi, ami felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.
  15 Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.
  16 Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
  17 Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!