Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Íme, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
2 Amint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kívánom védeni ügyemet.
4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcsességetekre lenne.
6 Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak perlekedéseire.
7 Az Isten kedvéért szóltok-e hamisságot, és őérette szóltok-e csalárdságot?
8 Az ő személyére néztek-e, ha Isten mellett tusakodtok?
9 Jó lesz-e az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-e őt, amint megcsalható az ember?
10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
11 Az ő fensége nem rettent-e meg titeket, a tőle való félelem nem száll-e rátok?
12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
15 Íme, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
16 Sőt az lesz nekem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
17 Hallgassátok meg figyelmesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
18 Íme, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nekem lesz igazam.
19 Ki az, aki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimúlnék.
20 Csak kettőt ne cselekedj velem, színed elől akkor nem rejtőzöm el.
21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nekem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
24 Mért rejted el arcodat, és tartasz engemet ellenségedül?
25 A letépett falevelet rettegteted-e, és a száraz pozdorját üldözöd-e?
26 Hogy ily [sok] keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
27 Hogy béklyóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábamnak nyomait?
28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, amelyet moly emészt.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lészen: az utolsó időben az Úr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek özönlenek reá. Mik 4:1 –
Így szól az Úr a próféták ellen, akik elámítják az én népemet, akik, ha van mit rágniok, békességet hirdetnek, az ellen pedig, aki nem vet
Keljetek fel és menjetek ki, mert ez nem a nyugalomnak helye; a tisztátalanság miatt, amely elveszít, és pedig borzasztó veszedelemmel! Mik 2:1 – 2:13 Jaj
Optimized by Seraphinite Accelerator