
Dávid felkenése és Isten tekintete a szívre.
Dávid felkenése és Isten tekintete a szívre. Az 1 Sámuel 16. fejezetben az Úr elvetett királyként kezeli Sault, és Sámuelt Betlehembe küldi, hogy Isai fiai
Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Mikor pedig elmúlt a szombat, Mária Magdaléna, és Mária a Jakab [anyja], és Salomé, drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék őt.
2 És korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz menének napfelkeltekor.
3 És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nekünk a követ a sírbolt szájáról?
4 És odatekintvén, láták, hogy a kő el van hengerítve; mert felette nagy vala.
5 És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felől, fehér ruhába öltözve; és megfélemlének.
6 Az pedig monda nekik: Ne féljetek. A názáreti Jézust keresitek, aki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; íme a hely, ahová őt helyezék.
7 De menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába; ott meglátjátok őt, amint megmondotta nektek.
8 És nagyhamar kijövén, elfutának a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta vala el őket; és senkinek semmit sem szólának, mert félnek vala.
9 Mikor pedig reggel, a hétnek első napján föltámadott vala, megjelenék először Mária Magdalénának, akiből hét ördögöt űzött vala ki.
10 Ez elmenvén, megjelenté azoknak, akik vele valának [és] keseregnek és sírnak vala.
11 Azok pedig mikor hallották, hogy él és ő látta vala, nem hivék.
12 Ezután pedig közülük kettőnek jelenék meg más alakban, útközben, mikor a mezőre mennek vala.
13 Ezek is elmenvén, megjelenték a többieknek; ezeknek sem hivének.
14 Azután, mikor asztalnál ülnek vala megjelenék magának a tizenegynek, és szemükre hányá az ő hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy azoknak, akik őt feltámadva látták vala, nem hivének,
15 És monda nekik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.
16 Aki hiszen és megkeresztelkedik, üdvözül; aki pedig nem hiszen, elkárhozik.
17 Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak.
18 Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nekik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.
19 Az Úr azért, minekutána szólott vala nekik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek jobbjára.
20 Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velük, és megerősítvén az igét a jelek által, amelyek követik vala. Ámen!
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!

Dávid felkenése és Isten tekintete a szívre. Az 1 Sámuel 16. fejezetben az Úr elvetett királyként kezeli Sault, és Sámuelt Betlehembe küldi, hogy Isai fiai

Saul engedetlensége Amálek ellen: „engedelmesség jobb az áldozatnál” és Isten elvetése. Az 1Sámuel 15-ben Saul parancsot kap az ÚRtól, hogy Amálek ellen teljes ítéletet hajtson

Jónátán hite és Saul elhamarkodott esküje: szabadítás, zavar és vezetői felelősség. Az 1Sámuel 14-ben Jónátán hitből, kevés emberrel támadást indít a filiszteus őrség ellen, és