Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Ezek az igék, amelyeket szólott Mózes az egész Izraelnek, a Jordánon túl a pusztában, a mezőségen, a Veres tenger ellenében, Párán és Tófel, és Lábán és Hacéróth, és Dizaháb között.
2 Tizenegy napi járóföldön Hórebtől fogva, a Szeir hegyének menve, Kádes-Barneáig.
3 Lőn pedig a negyvenedik esztendőben, a tizenegyedik hónapban, a hónapnak első napján, szóla Mózes az Izrael fiainak mind aszerint, amint parancsolt vala az Úr neki azok felől.
4 Minekutána megverte vala Szihont az emoreusok királyát, aki lakik vala Hesbonban, és Ógot, Básánnak királyát Edreiben, aki lakik vala Asthárótban:
5 A Jordánon túl, a Moáb földén, kezdé Mózes magyarázni ezt a törvényt, mondván:
6 Az Úr, a mi Istenünk szólott nekünk a Hóreben, ezt mondván: Elég ideig laktatok e hegy alatt;
7 Forduljatok meg, és induljatok, és menjetek az emoreusok hegyére, és annak minden szomszéd vidékére, a mezőségen, és a hegyes-völgyes földön, és dél felé, és a tengernek partján, a kananeusok földére és a Libánusra, a nagy folyóvízig, az Eufrates folyóig.
8 Íme előtökbe adtam a földet; menjetek be, és bírjátok azt a földet, amely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nekik adja, és ő utánuk az ő magvuknak.
9 És szólottam vala nektek abban az időben, ezt mondván: Nem viselhetlek egymagam titeket;
10 Az Úr, a ti Istenetek megsokasított titeket elannyira, hogy oly sokan vagytok ti most, mint az égnek csillagai.
11 Az Úr, a ti atyáitoknak Istene szaporítson meg titeket ezerszerte is inkább mint most vagytok, és áldjon meg titeket, amiképpen ígérte nektek!
12 Miképpen viselhetném én egymagam a terheiteket és a ti bajaitokat és a ti pereiteket?
13 Válasszatok magatoknak bölcs, értelmes és a ti törzseitekben ismeretes férfiakat, és én azokat elöljáróitokká teszem.
14 És felelétek nekem, és mondátok: Jó dolog, amit mondál, hogy műveled azt.
15 Vevém azért a ti törzseiteknek főbbjeit, a bölcs és ismeretes férfiakat, és tevém őket elöljáróitokká: ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké, tizedesekké és tiszttartókká, a ti törzseitek szerint.
16 És megparancsolám abban az időben a ti bíráitoknak, mondván: Hallgassátok ki atyátokfiait, és ítéljetek igazságosan mindenkit, az ő atyjafiaival és jövevényeivel egyben.
17 Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok ki; ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Istené; ami pedig nehéznek tetszik nektek, én előmbe hozzátok, és én meghallgatom azt.
18 És megparancsoltam nektek abban az időben mindent, amit cselekedjetek.
19 Azután elindulánk a Hórebtől, és bejártuk ama nagy és rettenetes pusztát, amelyet láttatok, az emoreusok hegyének menve, amiképpen parancsolta volt az Úr, a mi Istenünk nekünk; és eljutánk Kádes-Barneához.
20 És mondám nektek: Eljutottatok az emoreusok hegyéig, amelyet az Úr, a mi Istenünk ad nekünk.
21 Íme elődbe adta az Úr, a te Istened ezt a földet: menj fel, bírjad azt, amiképpen megmondotta az Úr, a te atyáidnak Istene neked; ne félj, és meg ne rettenj!
22 Ti pedig mindnyájan hozzám járulátok és mondátok: Küldjünk embereket előre, hogy kémleljék meg nekünk azt a földet, és hozzanak nekünk hírt az út felől, amelyen felmenjünk, és a városok felől, amelyekbe bevonuljunk.
23 És tetszék nekem ez a beszéd, és vevék közületek tizenkét férfiút, minden törzsből egyet-egyet.
24 És fordulának és felmenének a hegyre, és eljutának az Eskól völgyéig, és kikémlelék azt.
25 És vőnek kezeikbe annak a földnek gyümölcséből, és alá hozák hozzánk, és hírt hozának nekünk és mondának: Jó az a föld, amelyet az Úr, a mi Istenünk ad nekünk.
26 De ti nem akartatok felmenni; hanem pártot ütétek az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsa ellen.
27 És zúgolódátok a ti sátoraitokban, és mondátok: mivelhogy gyűlöl minket az Úr, azért hozott ki minket Egyiptom földéből, hogy adjon minket az Emoreus kezébe, és elpusztítson minket.
28 Hová mennénk fel mi? A mi atyánkfiai megrettenték a mi szíveinket, mondván: Az a nép nagyobb és szálasabb nálunknál; a városok nagyok és megerősíttettek az égig; még Anák fiakat is láttunk ott!
29 Akkor mondám nektek: Ne rettegjetek és ne féljetek azoktól;
30 Az Úr, a ti Istenetek, aki előttetek megy, ő hadakozik ti értetek mind aszerint, amint cselekedett vala veletek Egyiptomban a ti szemeitek előtt;
31 És a pusztában, ahol láttad, hogy úgy hordozott téged az Úr, a te Istened, amiképpen hordozza az ember az ő fiát, mind az egész úton, amelyen jártatok, míg jutátok e helyre.
32 Mindazáltal nem hivétek az Úrnak, a ti Isteneteknek.
33 Aki előttetek jár vala az úton, hogy helyet szemeljen ki nektek, ahol táborozzatok, éjjel tűzben, hogy megmutassa nektek az utat, amelyen járjatok, és felhőben nappal.
34 Meghallá pedig az Úr beszédetek szavát, és megharaguvék, és megesküvék, mondván:
35 E gonosz nemzetségből való emberek közül egy sem látja meg azt a jó földet, amely felől megesküdtem, hogy a ti atyáitoknak adom;
36 Kivéve Kálebet, a Jefunné fiát; ő meglátja azt, és ő neki adom azt a földet, amelyet tapodott, és az ő fiainak, mert tökéletességgel követte az Urat.
37 Még én reám is megharaguvék az Úr miattatok, mondván: Te sem mégy oda be!
38 Józsué, a Nún fia, aki áll te előtted, ő megy be oda; azért biztassad őt, mert ő osztja el az örökséget Izraelnek.
39 És a ti kicsinyeitek, akikről szólátok hogy prédául lesznek, és a ti fiaitok, akik nem tudnak most sem jót, sem gonoszt, azok mennek be oda, mert nekik adom azt, és ők bírják azt.
40 Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok a pusztába, a Veres tenger felé.
41 És azt felelétek, és azt mondátok nekem: Vétkeztünk az Úr ellen, mi felmegyünk és hadakozunk mind aszerint, amint parancsolta nekünk az Úr, a mi Istenünk! És felövezétek magatokat, ki-ki az ő harci eszközeivel, és készek valátok felmenni a hegyre.
42 Monda pedig az Úr nekem: Mondd meg nekik: Ne menjetek fel, és ne harcoljatok, mert nem vagyok közöttetek: hogy meg ne verettessetek a ti ellenségeitektől.
43 És megmondám nektek, de nem hallgattatok [rám], hanem pártot ütöttetek az Úr parancsolata ellen, és vakmerősködétek, és felmenétek a hegyre.
44 De kijöve az Emoreus, aki lakik vala azon a hegyen, ti ellenetek, és megkergetének titeket, mint a méhek szokták cselekedni, és vagdaltak vala titeket Szeirtől Hormáig.
45 És visszatérétek onnét, és sírátok az Úr előtt, de nem hallgatá meg az Úr a ti szavatokat, és nem figyele rátok.
46 És sok időn át lakozátok Kádesben, ameddig ott lakozátok.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak; Luk 19:1
Jézus ezeket hallván, monda neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és