Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, aki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, amelyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből.
2 És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!
3 Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, őbenne bízom: az én pajzsom, üdvösségem szarva, menedékem.
4 Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
5 Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
6 A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem.
7 Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
8 Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
9 Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.
10 Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
11 Kerubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
12 A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.
13 Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.
14 És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső [hullt] és eleven szén.
15 És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
16 És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
17 Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.
18 Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, akik hatalmasabbak voltak nálamnál.
19 Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
20 És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
21 Az Úr megfizetett nekem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nekem;
22 Mert megőriztem az Úrnak utait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.
23 Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
24 És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől.
25 És megfizetett nekem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, ami szemei előtt van.
26 Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
27 A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
28 Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
29 Mert te gyújtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
30 Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.
31 Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; pajzsuk ő mindazoknak, akik bíznak benne.
32 Mert kicsoda Isten az Úron kívül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kívül?
33 Az Isten, aki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi utamat:
34 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
35 Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim meghajlítják az ércíjat.
36 És adtad nekem a te üdvösségednek pajzsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
37 Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
38 Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
39 Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
40 Mert te öveztél fel engem erővel a harcra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.
41 És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.
42 Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nekik.
43 És apróra törtem őket, amilyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utca sarát.
44 Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nekem, amelyet nem ismertem.
45 Amint hall a fülük, engedelmeskednek, és idegenek is hízelegnek nekem.
46 Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.
47 Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én üdvösségemnek Istene!
48 Az Isten, aki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
49 Aki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
50 Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.
51 Nagy segítséget ad az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És íme nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra.
Akkor látván Júdás, aki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harminc ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek, Máté 27:1 –
A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük neked ételedre a húsvéti bárányt? Máté 26:1 – 26:75 Utoljára