Jón 4:1 – 4:11
Jónás megfeddetik amiatt való zúgolódásáért, hogy Isten a ninivebelieknek megkegyelmezett
1 És igen rossznak látszék ez Jónás előtt, és megharaguvék.
2 Könyörge azért az Úrhoz, és mondá: Kérlek, Uram! Avagy nem ez vala-e az én mondásom, mikor még az én hazámban valék? azért siettem, hogy Tarsisba futnék, mert tudtam, hogy te irgalmas és kegyelmes Isten vagy, nagy türelmű és nagy irgalmasságú és a gonosz miatt [is] bánkódó.
3 Most azért Uram, vedd el, kérlek, az én lelkemet én tőlem, mert jobb meghalnom, mintsem élnem!
4 Az Úr pedig mondá: Avagy méltán haragszol-e?
5 Majd kiméne Jónás a városból, és üle a város keleti része felől, és csinála ott magának hajlékot, és üle az alatt az árnyékban, amíg megláthatná, mi lészen a városból?
6 Az Úr Isten pedig egy tököt rendele, és felnöve az Jónás fölé, hogy árnyékot tartson feje fölött és megoltalmazza őt a hévség bántásától. És nagy örömmel örvendezék Jónás a tök miatt.
7 De másnapra férget rendele az Isten hajnal-keltekor, és megszúrá [az] a tököt, és elszárada.
8 És lőn napkeltekor, hogy tikkasztó keleti szelet rendele Isten, és a nap rátűzött a Jónás fejére, és ő elbágyada. Kíváná azért magának a halált, és monda: Jobb halnom, mint élnem!
9 És monda az Isten Jónásnak: Avagy méltán haragszol-e a tök miatt? És monda: Méltán haragszom, mind halálig!
10 Az Úr pedig monda: Te szánod a tököt, amelyért nem fáradtál és [amelyet] nem neveltél, amely egy éjjel támadt és más éjjel elveszett:
11 Én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost, amelyben több van tizenkétszer tízezer embernél, akik nem tudnak különbséget tenni jobb- és bal kezük között, és barom is sok van?!