Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Mikor pedig bemégy arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, és bírni fogod azt, és lakozol abban:
2 Akkor végy a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, amelyet szerezz a te földedből, amelyet az Úr, a te Istened ad neked; és tedd kosárba és menj oda a helyre, amelyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy ott lakozzék az ő neve;
3 És menj be a paphoz, aki abban az időben lesz, és mondjad neki: Vallást teszek ma az Úr előtt, a te Istened előtt, hogy bejöttem a földre, amely felől megesküdt az Úr a mi atyáinknak, hogy nekünk adja.
4 És a pap vegye el a kosarat kezedből, és tegye azt az Úrnak, a te Istenednek oltára elé.
5 És szólj, és mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Veszendő mezopotámiai vala az atyám, és aláment vala Egyiptomba, és jövevény volt ott kevesed magával; nagy, erős és temérdek néppé lőn ottan.
6 Bosszúsággal illetének pedig minket az egyiptombeliek, és nyomorgatának minket, és vetének reánk kemény szolgálatot.
7 Kiáltánk azért az Úrhoz, a mi atyáink Istenéhez, és meghallgatta az Úr a mi szónkat, és megtekintette a mi nyomorúságunkat, kínunkat és szorongattatásunkat;
8 És kihozott minket az Úr Egyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csodákkal;
9 És behozott minket e helyre, és adta nekünk ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet.
10 Most azért íme elhoztam ama föld gyümölcsének zsengéjét, amelyet nekem adtál Uram. És rakd le azt az Úr előtt, a te Istened előtt, és imádkozzál az Úr előtt, a te Istened előtt;
11 És örömet találj mindabban a jóban, amelyet ad neked az Úr, a te Istened, és a te házadnépének; te és a lévita, és a jövevény, aki te közötted van.
12 Ha a harmadik esztendőben, a tizednek esztendejében, minden termésedből egészen megadod a tizedet, és adod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek a te kapuid között, és jól lakjanak:
13 Akkor ezt mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Kitakarítottam a szent részt a házból, és oda adtam azt a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek minden te parancsolatod szerint, amelyet parancsoltál nekem; nem hágtam át egyet sem a te parancsolataidból, sem el nem felejtettem!
14 Nem ettem belőle gyászomban, nem pusztítottam belőle tisztátalanul, és halottra sem adtam belőle. Hallgattam az Úrnak, az én Istenemnek szavára; aszerint cselekedtem, amint parancsoltad nekem.
15 Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izraelt, a te népedet, és a földet, amelyet nekünk adtál, amint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16 E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja neked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17 Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz neked, hogy járhass az ő utain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18 Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszel, amiképpen szólott neked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19 Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, amelyeket teremtett, dicséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, amint megmondta vala.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És Jézus azonnal megengedé nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezren;
Némely pedig a jó földbe esék; és ad vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harminc annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz
Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. Márk 3:1