5Móz 26:1 – 26:19
A zsenge és dézsma megadásakor mit kell mondani
1 Mikor pedig bemégy arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, és bírni fogod azt, és lakozol abban:
2 Akkor végy a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, amelyet szerezz a te földedből, amelyet az Úr, a te Istened ad neked; és tedd kosárba és menj oda a helyre, amelyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy ott lakozzék az ő neve;
3 És menj be a paphoz, aki abban az időben lesz, és mondjad neki: Vallást teszek ma az Úr előtt, a te Istened előtt, hogy bejöttem a földre, amely felől megesküdt az Úr a mi atyáinknak, hogy nekünk adja.
4 És a pap vegye el a kosarat kezedből, és tegye azt az Úrnak, a te Istenednek oltára elé.
5 És szólj, és mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Veszendő mezopotámiai vala az atyám, és aláment vala Egyiptomba, és jövevény volt ott kevesed magával; nagy, erős és temérdek néppé lőn ottan.
6 Bosszúsággal illetének pedig minket az egyiptombeliek, és nyomorgatának minket, és vetének reánk kemény szolgálatot.
7 Kiáltánk azért az Úrhoz, a mi atyáink Istenéhez, és meghallgatta az Úr a mi szónkat, és megtekintette a mi nyomorúságunkat, kínunkat és szorongattatásunkat;
8 És kihozott minket az Úr Egyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csodákkal;
9 És behozott minket e helyre, és adta nekünk ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet.
10 Most azért íme elhoztam ama föld gyümölcsének zsengéjét, amelyet nekem adtál Uram. És rakd le azt az Úr előtt, a te Istened előtt, és imádkozzál az Úr előtt, a te Istened előtt;
11 És örömet találj mindabban a jóban, amelyet ad neked az Úr, a te Istened, és a te házadnépének; te és a lévita, és a jövevény, aki te közötted van.
12 Ha a harmadik esztendőben, a tizednek esztendejében, minden termésedből egészen megadod a tizedet, és adod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek a te kapuid között, és jól lakjanak:
13 Akkor ezt mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Kitakarítottam a szent részt a házból, és oda adtam azt a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek minden te parancsolatod szerint, amelyet parancsoltál nekem; nem hágtam át egyet sem a te parancsolataidból, sem el nem felejtettem!
14 Nem ettem belőle gyászomban, nem pusztítottam belőle tisztátalanul, és halottra sem adtam belőle. Hallgattam az Úrnak, az én Istenemnek szavára; aszerint cselekedtem, amint parancsoltad nekem.
15 Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izraelt, a te népedet, és a földet, amelyet nekünk adtál, amint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
Emlékeztetés Isten iránt való engedelemre
16 E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja neked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17 Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz neked, hogy járhass az ő utain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18 Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszel, amiképpen szólott neked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19 Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, amelyeket teremtett, dicséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, amint megmondta vala.