2Móz 33:1 – 33:23

Mózes könyörög a népért

  1 Szóla azután az Úr Mózesnek: Eredj, menj fel innen, te és a nép, amelyet kihoztál Egyiptom földéről, a földre, amelyről megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak mondván: A te magodnak adom azt.
  2 És bocsátok előtted Angyalt, és kiűzöm a kananeusokat, emoreusokat, khitteusokat, perizeusokat, khivveusokat és jebuzeusokat:
  3 A tejjel és mézzel folyó földre; de én nem megyek fel köztetek, mert te keménynyakú nép vagy, hogy meg ne emésszelek az úton.
  4 Mikor meghallá a nép ezt a kemény beszédet, gyászba borula, és senki nem tevé fel az ékszereit.
  5 Megmondotta vala az Úr Mózesnek: Mondd meg az Izrael fiainak: Keménynyakú nép vagy te, egy szempillantásban, ha közéd mennék, megemésztenélek. Azért most vesd le a te ékességeidet magadról, azután meglátom mit cselekedjem veled.
  6 És lerakták magukról az Izrael fiai az ő ékességeket, a Hóreb hegyétől fogva.
  7 Mózes pedig vevé a sátort, és felvoná azt a táboron kívül, messze a tábortól, és nevezé azt gyülekezet sátorának, és lőn, hogy mind aki az Urat keresi, ki kelle mennie a gyülekezet sátorához, a táboron kívül.
  8 És lőn, hogy mikor Mózes kiméne a sátorhoz, az egész nép felkele, és ki-ki mind az ő sátorának ajtajában álla; nézvén Mózes után míg a sátorba beméne.
  9 És lőn, mikor Mózes beméne a sátorba, hogy felhő-oszlop szálla alá, és megálla a sátor ajtajában, és beszéle Mózessel.
  10 És látá az egész nép, hogy a felhő-oszlop a sátornak ajtaján áll, és felkele az egész nép, és ki-ki meghajlék az ő sátorának ajtajában.
  11 Az Úr pedig beszéle Mózessel színről színre, amint szokott ember szólani barátjával; és mikor Mózes a táborba visszatére, az ő szolgája az ifjú Józsué, Núnnak fia, nem távozék el a sátorból.
  12 És monda Mózes az Úrnak: Lásd, te azt mondod nekem, vidd el ezt a népet, de nem mutattad meg nekem kit küldesz velem; pedig azt mondtad [nekem]: név szerint ismerlek téged, és kedvet találtál szemeim előtt.
  13 Most azért ha kedvet találtam szemeid előtt, mutasd meg nekem a te utadat, hogy ismerjelek meg téged, hogy kedvet találhassak előtted. És gondold meg, hogy e nép a te néped.
  14 És monda: Az én orcám menjen-e [veletek], hogy megnyugtassalak?
  15 Monda neki [Mózes]: Ha a te orcád nem jár [velünk], ne vigyél ki minket innen.
  16 Mert miről ismerhetjük meg, hogy én és a te néped kedvet találtunk előtted? Nem arról-e, ha velünk jársz? Így vagyunk megkülönböztetve, én és a te néped minden néptől, amely e földnek színén van.

Mózes az Úr dicsőségét óhajtja látni

  17 Monda azért az Úr Mózesnek: Megteszem ezt is amit kívántál; mert kedvet találtál szemeim előtt, és név szerint ismerlek téged.
  18 És mondá [Mózes]: Kérlek, mutasd meg nekem a te dicsőségedet.
  19 És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét: És könyörülök, akin könyörülök, kegyelmezek, akinek kegyelmezek.
  20 Orcámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén.
  21 És monda az Úr: Íme van hely én nálam; állj a kősziklára.
  22 És mikor átmegy előtted az én dicsőségem, a kőszikla hasadékába állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok.
  23 Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engemet, de orcámat nem láthatod.