Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Szóla pedig az Úr Mózesnek, a Sinai pusztájában, az Egyiptom földéből való kijövetelüknek második esztendejében, az első hónapban, mondván:
2 Izrael fiai pedig készítsék el a páskhát a maga idejében.
3 E hónapnak tizennegyedik napján, estennen készítsék el azt a maga idejében. Minden ő rendtartása szerint, és minden ő szertartása szerint készítsétek el azt.
4 Szóla azért Mózes Izrael fiainak, hogy készítsék el a páskhát.
5 És elkészíték a páskhát az első hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estennen, a Sinai pusztájában; mindent úgy cselekedének Izrael fiai, amint az Úr parancsolta vala Mózesnek.
6 Valának pedig némelyek, akik tisztátalanok valának holtember [illetése] miatt, és nem készítheték meg a páskhát azon a napon: járulának azért Mózes elé és Áron elé azon a napon.
7 És mondának azok az emberek neki: Mi tisztátalanok vagyunk holtember [illetése] miatt; miért tiltatunk meg, hogy ne vigyünk áldozatot az Úrnak a maga idejében Izrael fiai között?
8 És monda nekik Mózes: Legyetek veszteg, míglen megértem: mit parancsol az Úr ti felőletek?
9 Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:
10 Szólj Izrael fiainak, mondván: Ha valaki holt[ember] illetése miatt tisztátalan, vagy messze úton lesz közületek, vagy a ti utódaitok közül, mindazáltal készítsen páskhát az Úrnak.
11 A második hónapnak tizennegyedik napján, estennen, készítsék el azt; kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék meg azt.
12 Ne hagyjanak meg abból [semmit] reggelig, és annak csontját meg ne törjék; a páskhának minden rendtartása szerint készítsék el azt.
13 Amely ember pedig tiszta, vagy nincs útban, és elmulasztja a páskhát elkészíteni: irtassék ki az ilyen az ő népe közül; mert az Úrnak áldozatát nem vitte fel annak idejében; viselje az ilyen ember az ő bűnének terhét.
14 Hogyha pedig jövevény tartózkodik köztetek, és páskhát készít az Úrnak, a páskhának rendtartása szerint és annak szertartásai szerint készítse azt; egy rendtartástok legyen nektek, mind a jövevénynek, mind a föld lakosának.
15 A hajlék felállításának napján pedig befedezé a felhő a hajlékot, a bizonyság sátorát; és este a hajlék felett vala, tűznek ábrázatjában reggelig.
16 Úgy vala szüntelen: A felhő borítja vala azt; és tűznek ábrázatja éjjel.
17 Mihelyt pedig felszáll vala a felhő a sátorról, azonnal elindulnak vala Izrael fiai; és azon a helyen, ahol a felhő megáll vala, ott ütnek vala tábort Izrael fiai.
18 Az Úr szava szerint mennek vala Izrael fiai, és az Úr szava szerint táboroznak vala; mindaddig, míg a felhő áll vala a hajlékon, táborban maradnak vala.
19 Még ha a felhő sok napig nyugszik vala a hajlékon, akkor is megtartják vala Izrael fiai az Úr rendelését, és nem indulának.
20 Megesék, hogy a felhő kevés napon át lőn a hajlékon: akkor is az Úr szava szerint maradnak vala táborban, és az Úr szava szerint indulnak vala.
21 Megesék, hogy a felhő estétől fogva ott lőn reggelig; mikor azért reggel a felhő felszáll vala, akkor indulnak vala el; vagy egy nap és egy éjjel [lőn] [ott]; mikor azért a felhő felszáll vala, ők is indulának.
22 Vagy két napig, vagy egy hónapig, vagy hosszabb ideig [lőn] [ott]; ameddig késik vala a felhő a hajlékon, vesztegelvén azon, táborban maradnak vala Izrael fiai [is], és nem indulnak vala tovább; mikor pedig az felszáll vala, ők is indulnak vala.
23 Az Úr szava szerint járnak vala tábort, és az Úr szava szerint indulnak vala. Az Úrnak rendelését megtartják vala, az Úrnak Mózes által való szava szerint.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak; Luk 19:1
Jézus ezeket hallván, monda neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és