Hós 11:1 – 11:12
Isten buzgó könyörülete
1 Mikor még gyermek volt Izrael, megszerettem őt, és Egyiptomból hívtam ki az én fiamat.
2 Amint hívták őket, úgy mentek el előlük: a Baáloknak áldoztak és a bálványoknak füstöltek.
3 Pedig én tanítottam járni Efraimot; ő vette őket karjaira, de ők nem ismerték el, hogy én gyógyítottam meg őket.
4 Emberi kötelékekkel vontam őket, szeretetnek köteleivel, és olyan voltam hozzájuk, mint akik leemelik szájukról az igát, és ételt adtam nyájasan eleikbe.
5 Nem tér vissza Egyiptom földére; hanem Asszíria lesz az ő királya, mert nem akarnak megtérni.
6 És fegyver száll az ő városaira, és elpusztítja az ő zárait, és felemészti őket az ő szándékaik miatt.
7 Mert az én népem átalkodottan hajlandó elfordulni tőlem. Ha hívogatják is őt a magasságos [Isten]hez, senki nem indul meg rajta.
8 Miképpen adnálak oda Efraim, szolgáltatnálak ki Izrael!? Miként adnálak oda, mint Admát, tennélek olyanná, amilyen Seboim?! Megesett bennem az én szívem; fellángolt minden szánalmam!
9 Nem végzem el haragomnak hevét; nem fordulok vissza Efraim vesztére; mert Isten vagyok én és nem ember, a Szent te közötted, és nem haraggal jövök én.
10 Az Urat fogják követni. Ordít, mint az oroszlán; ha ő ordít, remegve gyűlnek össze fiak napnyugat felől.
11 Rettegve jőnek elő, mint a madár, Egyiptomból, és mint a galamb, Asszíriának földéből; és letelepítem őket házaikba, ezt mondja az Úr!
12 Körülvett engem Efraim hazugsággal, az Izrael háza pedig csalárdsággal; de Júda uralkodik még az Istennel és a hűséges Szenttel.