4Móz 22:1 – 22:41

Bálák küld Bálámért, hogy átkozza meg a népet

  1 És tovább menének Izrael fiai, és tábort ütének Moáb mezőségen a Jordánon túl, Jérikhó ellenében.
  2 És mikor látta Bálák, a Cippór fia mind azokat, amelyeket cselekedett vala Izrael az emoreussal:
  3 Igen megrémüle Moáb a néptől, mivelhogy sok vala az, és búsula Moáb Izrael fiai miatt.
  4 Monda azért Moáb Midián véneinek: Most elnyalja e sokaság minden mi környékünket, amiképpen elnyalja az ökör a mezőnek pázsitját. (Bálák pedig, Cippórnak fia Moáb királya vala abban az időben.)
  5 Külde azért követeket Bálámhoz, a Beór fiához Péthorba, amely vala a folyóvíz mellett, az ő népe fiainak földére, hogy hívják őt, mondván: Íme nép jött ki Egyiptomból, és íme ellepte e földnek színét, és megtelepszik én ellenemben.
  6 Most azért kérlek jöjj el, átkozd meg értem e népet, mert erősebb nálamnál; talán erőt vehetek rajta, megverjük őt, és kiűzhetem őt e földből; mert jól tudom, hogy akit megáldasz, meg lesz áldva, és akit megátkozol, átkozott lesz.
  7 Elmenének azért Moábnak vénei és Midiánnak vénei, és a jövendőmondásnak jutalma kezeikben vala, és jutának Bálámhoz, és megmondák neki Bálák üzenetét.
  8 Ő pedig monda nekik: Háljatok itt ez éjjel, és feleletet adok nektek, amiképpen szól nekem az Úr. És Moábnak fejedelmei ott maradának Bálámnál.
  9 Eljöve pedig az Isten Bálámhoz, és monda: Kicsodák ezek a férfiak te nálad?
  10 És monda Bálám az Istennek: Bálák, Cippór fia, Moáb királya, küldött én hozzám, [ezt mondván]:
  11 Íme e nép, amely kijött Egyiptomból, ellepte a földnek színét; most azért jöjj el, átkozd meg azt értem, talán megharcolhatok vele, és kiűzhetem őt.
  12 És monda Isten Bálámnak: Ne menj el ő velük, ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az.
  13 Felkele azért Bálám reggel, és monda a Bálák fejedelmeinek: Menjetek el a ti földetekre; mert nem akarja az Úr megengedni nekem, hogy elmenjek veletek.
  14 És felkelének Moáb fejedelmei, és jutának Bálákhoz, és mondának: Nem akart Bálám eljönni velünk.
  15 Elkülde azért ismét Bálák több fejedelmet, amazoknál előkelőbbeket.
  16 És eljutának Bálámhoz, és mondának neki: Ezt mondja Bálák, Cippórnak fia: Kérlek, ne vonakodjál eljönni hozzám!
  17 Mert igen-igen megtisztellek téged, és akármit mondasz nekem, megcselekszem. Jöjj el azért kérlek, és átkozd meg értem e népet!
  18 Bálám pedig felele és monda a Bálák szolgáinak: Ha Bálák az ő házát arannyal és ezüsttel tele adná is nekem, nem hághatom át az Úrnak, az én Istenemnek szavát, hogy valamit műveljek; kicsinyt vagy nagyot.
  19 Most mindazonáltal maradjatok itt kérlek ti is ez éjjel, hadd tudjam meg, mit szól ismét az Úr nekem?
  20 És eljöve Isten Bálámhoz éjjel, és monda neki: Ha azért jöttek e férfiak, hogy elhívjanak téged: kelj fel, menj el velük; de mindazáltal azt cselekedjed, amit mondok majd neked.

Bálám szamara megszólal

  21 Felkele azért Bálám reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és elméne a Moáb fejedelmeivel.
  22 De megharaguvék Isten, hogy elmegy vala ő. És megálla az Úrnak angyala az útban, hogy ellenkezzék vele; ő pedig üget vala az ő szamarán, és két szolgája vala vele.
  23 És meglátá a szamár az Úrnak angyalát, amint áll vala az úton, és mezítelen fegyvere a kezében; letére azért a szamár az útról, és méne a mezőre; Bálám pedig veré az ő szamarát, hogy visszatérítse azt az útra.
  24 Azután megálla az Úrnak angyala a szőlők ösvényén, holott innen is garád, onnan is garád vala.
  25 Amint meglátá a szamár az Úrnak angyalát, a falhoz szorula, és a Bálám lábát is oda szorítá a falhoz; ezért ismét megveré azt.
  26 Az Úr angyala pedig ismét tovább méne, és megálla szoros helyen, hol nem volt út a kitérésre, sem jobbra, sem balra.
  27 Amint meglátá a szamár az Úrnak angyalát, lefeküvék Bálám alatt, azért megharaguvék Bálám, és megveré a szamarat bottal.
  28 És megnyitá az Úr a szamárnak száját, és monda a szamár Bálámnak: Mit vétettem neked, hogy immár háromszor vertél meg engem?
  29 Bálám pedig monda a szamárnak: Mert megcsúfoltál engem! Vajha volna fegyver a kezemben, nyilván megölnélek most téged.
  30 És monda a szamár Bálámnak: Avagy nem te szamarad vagyok-e, amelyen járni szoktál, amióta megvagy, mind e napig? Avagy szoktam volt-e veled ekképpen cselekedni? Az pedig felele: Nem.
  31 És megnyitá az Úr a Bálám szemeit, és látá az Úr angyalát, amint áll vala az útban, és mezítelen fegyverét az ő kezében; akkor meghajtá magát és arcra borula.
  32 Az Úrnak angyala pedig monda neki: Miért verted meg a te szamaradat immár három ízben? Íme én jöttem ki, hogy ellenkezzem veled, mert veszedelmes ez az út én előttem.
  33 És meglátott engem a szamár, és kitért én előttem immár három ízben; ha ki nem tért volna előlem, most meg is öltelek volna téged, őt pedig életben hagytam volna.
  34 Monda azért Bálám az Úr angyalának: Vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te állasz előttem az útban. Most azért, ha nem tetszik [ez] neked, visszatérek.
  35 Az Úrnak angyala pedig monda Bálámnak: Menj el e férfiakkal; mindazáltal amit én mondok majd neked, azt mondjad. Elméne azért Bálám a Bálák fejedelmeivel.
  36 Mikor pedig meghallá Bálák, hogy jön Bálám, kiméne elébe Moábnak [egyik] városába, amely az Arnon vidékén, a határ szélén vala.
  37 És monda Bálák Bálámnak: Avagy nem küldözgettem-e hozzád, hogy hívjanak téged? Miért nem jössz vala én hozzám? Avagy valóban nem tisztelhetnélek meg téged?
  38 Bálám pedig monda Báláknak: Íme eljöttem hozzád. Most pedig szólhatok-e [magamtól] valamit? Ami mondani valót Isten ad az én számba, azt mondom.
  39 És elméne Bálám Bálákkal, és eljutának Kirjat-Husótba.
  40 És vágata Bálák ökröket és juhokat, és küldé Bálámnak és a fejedelmeknek, akik vele valának.
  41 Reggel pedig magához vevé Bálák Bálámot és felvivé őt a Baál magas hegyére, hogy meglássa onnét a népnek valami részét.