Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Húsz esztendős volt Akház, mikor uralkodni kezdett, és tizenhat esztendeig uralkodék Jeruzsálemben, és nem cselekedék kedves dolgot az Úr előtt, mint Dávid, az ő atyja;
2 Hanem az Izrael királyainak útján járt, és öntött [bálványokat] is csináltatott a Baál tiszteletére.
3 Annak felette tömjéneze a Hinnom fiának völgyében; fiait is megégeté tűzben, a pogányok utálatosságai szerint, akiket az Úr az Izrael fiai elől kiűzött volt.
4 Áldozék és tömjéneze a magaslatokon is, a halmokon is és minden zöld fa alatt.
5 Ezért az Úr az ő Istene adá őt a szíriabeli király kezébe, és őt [igen] megverék, és sok foglyot hurcolának el ő tőle, akiket Damaszkuszba vivének. Sőt még az Izrael királya kezébe is adaték, és az is igen megveré őt.
6 Mert Pékah, a Rémália fia, Júdában egy nap levága százhúszezer embert, mind vitézeket; mivel elhagyták az Urat, atyáik Istenét.
7 Annak felette az efraimbeli vitéz Zikri megölé Maásiát, a király fiát, Azrikámot, az ő házának gondviselőjét, és Elkánát, aki a király után második vala.
8 És elvivének az Izrael fiai az ő atyjukfiai közül kétszázezer asszonyt, fiút, leányt, és nagy vagyont rablának el tőlük, és azzal a zsákmánnyal mennek vala Samariába.
9 Vala pedig ott az Úrnak egy prófétája, akinek neve Odéd, aki eleibe menvén a hadnak, amely Samariába megy vala, monda nekik: Íme, mivel az Úrnak, atyáitok Istenének haragja Júda ellen felgerjedett, őket kezetekbe adta, és ti [sokat] megölétek közülük haragotokban, amely szintén az égig felhatott;
10 És immár arra gondoltok, hogy Júdának és Jeruzsálemnek fiait megalázzátok, hogy nektek szolgáitok és szolgálóleányaitok legyenek: avagy ezáltal nem teszitek-e magatokat bűnösökké az Úrnál, a ti Isteneteknél?
11 Azért halljátok meg szómat: Vigyétek vissza a ti atyátokfiai közül való foglyokat, akiket ide hoztatok; különben az Úrnak nagy haragja lészen rajtatok.
12 Akkor felkelének némelyek az Efraimból való vezérek közül: Azáriás, a Jóhanán fia; Berékiás, a Mesillemót fia; Ezékiás, a Sallum fia, és Amása a Hadlai fia, azok ellen, akik a viadalból jőnek vala.
13 És mondának nekik: Ne hozzátok ide be a foglyokat, mert felette igen nagy bűn lesz az, amit akartok művelni, és ezzel a mi bűneinket és vétkeinket megsokasítjátok; mert [e nélkül] is sok bűnünk van, és felgerjedt a harag Izrael ellen.
14 Ott hagyá azért a sereg a foglyokat és a zsákmányt a vezérek és az egész gyülekezet előtt.
15 És felállának a névszerint megnevezett férfiak, s felvevék a foglyokat, és akik mezítelenek valának közülük, felöltözteték a zsákmányból; felöltözteték azokat, sarukat is adtak lábaikra; ételt és italt is adtak nekik; sőt meg is kenék őket, és a gyengélkedőket szamarakra helyezék, és vivék őket a pálmafák városába, Jérikhóba, az ő atyjukfiaihoz; azut0án megtérének Samariába.
Isten büntetései Akházon
16 Az időben külde Akház király az asszíriabeli királyhoz, hogy megsegítené őt.
17 Mert még az edomiták is eljöttek vala, és a júdabeliek közül [sokat] levágának, vagy rabságba hurcolának.
18 A filiszteusok is mind ellepék a lapályon való városokat és Júdának dél felől való részét, és elfoglalák Béth-Semest, Ajalont, Gederótot, Sókot és annak faluit; Timnát és annak faluit; Gimzót és annak faluit, és ott laknak vala;
19 Mert az Úr megalázta Júdát Akházért, az Izrael királyáért; mert arra indítá Júdát, hogy vétkezzék az Úr ellen.
20 Eljöve azért ő ellene Tiglát-Piléser, Asszíria királya, aki sanyargatá őt, és nem segítette meg.
21 Mert Akház kifosztá az Úr házát, a királyét, a fejedelmekét, és az asszíriabeli királynak adá, de azért nem lőn neki segítségére.
22 Sőt még a szorongattatás idejében is tovább vétkezék az Úr ellen; ilyen vala Akház király.
23 Mert áldozék Damaszkusz isteneinek, akik őt megverték vala, ezt mondván: Mivel Szíria királyainak istenei megsegítik őket, azért én is azoknak áldozom, hogy segéljenek engem is, holott mind neki, mind az egész Izraelnek azok okozták romlását.
24 És összehordá Akház az Isten házának edényeit, és összetöré az Isten házának edényeit, és az Úr házának ajtajait bezárá, és csinála a maga számára oltárokat Jeruzsálemnek minden szegletén;
25 Júdának minden városaiban is magaslatokat építe, hogy az idegen isteneknek tömjénezzen, és haragra ingerlé az Urat, atyái Istenét.
26 Az ő több dolgai pedig és útjai, úgy az elsők, mint utolsók, íme meg vannak írva a Júda és az Izrael királyainak könyvében.
27 Meghala pedig Akház az ő atyáival, és eltemeték őt Jeruzsálem városában; mert nem vivék őt az Izrael királyainak sírjába. És uralkodék az ő fia, Ezékiás, ő helyette.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy
És Jézus azonnal megengedé nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezren;
Némely pedig a jó földbe esék; és ad vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harminc annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz