Ez 24:1 – 24:27

Jeruzsálem romlása a forró fazékkal és Ezékiel feleségének halálával példáztatik

  1 És lőn az Úr beszéde hozzám a kilencedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónapnak tizedikén, mondván:
  2 Embernek fia! írd fel magadnak e nap nevét, éppen ezen napét: Babilon királya éppen ezen a napon jött Jeruzsálemre.
  3 És mondj példabeszédet a pártos házra, és mondjad nekik: Ezt mondja az Úr Isten: Tedd föl a fazekat, tedd föl, és tölts vizet is bele.
  4 Gyűjtsd össze a bele való darabokat, minden jó darabot, combot, lapockát; válogatott csontokkal töltsd meg.
  5 Végy válogatott juhokat, és tégy máglyát a csontoknak is [a fazék] alá; forrald erősen, még csontjai is főjenek benne.
  6 Ez okáért így szól az Úr Isten: Jaj a vérontó városnak, a fazéknak, amelynek rozsdája benne van, és rozsdája nem ment le róla! Darabról darabra szedd ki, ami benne van: nem esett sors reá.
  7 Mert vére ott van közepében, kopasz sziklára ontotta, nem a földre öntötte, hogy por fedje be.
  8 Hogy haragomat felindítsam és bosszút álljak, kopasz sziklára ontottam vérét, hogy be ne fedeztessék.
  9 Azért így szól az Úr Isten: Jaj a vérontó városnak! én is nagy máglyát rakok!
  10 Bőven rakd a fát, gyújtsd meg a tüzet, főzd meg jól a húst, forrald a levet, és a csontok szétfőjenek.
  11 És állítsd üresen az ő szenére, hogy meghevüljön s megtüzesedjék érce, és megolvadjon benne tisztátalansága, megemésztessék rozsdája.
  12 A fáradozásokat kifárasztotta, és nem ment le róla az ő sok rozsdája, tűzbe hát rozsdájával!
  13 A te tisztátalanságodban fajtalanság van, mivelhogy tisztogattalak, de meg nem tisztultál, azért tisztátalanságodból többé meg nem tisztulsz, míg meg nem nyugotom haragomat rajtad.
  14 Én, az Úr szólottam; jőni fog és megcselekszem, el nem engedem s nem kedvezek és nem könyörülök: a te utaid és cselekedeteid szerint ítélnek meg téged, ezt mondja az Úr Isten.
  15 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
  16 Embernek fia! íme, én elveszem tőled szemeidnek gyönyörűségét hirtelen halállal, és ne sírj és ne jajgass, se könnyed ne hulljon.
  17 Fohászkodjál csöndesen, halottakért való sírást ne tégy, fejékességedet kösd fel, és saruidat vedd lábaidra, s ne fedezd be bajuszodat, és az emberek kenyerét ne egyed.
  18 És szólék reggel a néphez, és estére meghala feleségem, és úgy cselekedém reggel, amint meg vala hagyva nekem.
  19 És mondá nekem a nép: Avagy nem jelented-e meg nekünk, mit [jelentenek] ezek nekünk, hogy te így cselekszel?
  20 És mondék nekik: Az Úr beszéde volt én hozzám, mondván:
  21 Mondd meg az Izrael házának: Ezt mondja az Úr Isten: Íme, én megfertőztetem szenthelyemet, a ti erősségeteknek kevélységét, szemeitek gyönyörűségét, lelketek kívánságát, és fiaitok és leányaitok, kiket hátrahagytatok, fegyver miatt hullnak el.
  22 És úgy cselekesztek, amint én cselekedtem: bajuszotokat be nem fedezitek, s az emberek kenyerét nem eszitek,
  23 S fejékességtek fejeteken, és saruitok lábaitokon lesznek; nem sírtok s nem jajgattok, hanem megrothadtok vétkeitekben, s nyögve fohászkodtok egymáshoz.
  24 És lészen nektek Ezékiel csodajelül: amint ő cselekedett, egészen úgy cselekesztek ti is, mikor ez eljő; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.
  25 És te, embernek fia, bizonyára azon a napon, mikor elveszem tőlük erősségüket, dicsőségük örömét, szemeik gyönyörűségét és lelkük kívánságát, fiaikat és leányaikat:
  26 Azon a napon, aki megmenekült, eljő hozzád, hogy hírt mondjon neked.
  27 Azon a napon megnyílik szád ott a megmenekült előtt, és szólasz és tovább nem maradsz néma; s leszel nekik csodajelül, és megtudják, hogy én vagyok az Úr.