Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Ezek Izrael fiainak szállásai, akik kijövének Egyiptom földéből az ő seregeik szerint Mózes és Áron vezetése alatt.
2 (Megírá pedig Mózes az ő kijövetelüket az ő szállásaik szerint, az Úrnak rendeletére.) Ezek az ő szállásaik, az ő kijövetelük szerint.
3 Elindulának Rameszeszből az első hónapban, az első hónap tizenötödik napján. A páskha után való napon jövének ki Izrael fiai felemelt kézzel, az egész Egyiptom láttára.
4 (Az egyiptombeliek pedig temetik vala [azokat] akiket megölt vala az Úr ő közöttük, minden elsőszülött[jü]ket; az isteneiken is ítéletet tartott vala az Úr.)
5 És elindulának Izrael fiai Rameszeszből, és tábort ütének Szukkótban.
6 És elindulának Szukkótból, és tábort ütének Ethámban, amely van a pusztának szélén.
7 És elindulának Ethámból, és fordulának Pihahiróth felé, amely van Baál-Cefon előtt, és tábort ütének Migdol előtt,
8 És elindulának Pihahiróthból, és átmenének a tenger közepén a pusztába; és menének három napi járásnyira az Ethám pusztáján; és tábort ütének Márában.
9 És elindulának Márából, és jutának Élimbe; Élimben pedig vala tizenkét kútfő és hetven pálmafa; és tábort ütének ott.
10 És elindulának Élimből, és tábort ütének a Veres tenger mellett.
11 És elindulának a Veres tengertől, és tábort ütének a Szin pusztájában.
12 És elindulának a Szin pusztájából, és tábort ütének Dofkában.
13 És elindulának Dofkából, és tábort ütének Álúsban.
14 És elindulának Álúsból, és tábort ütének Refidimben, de nem vala ott a népnek inni való vize.
15 És elindulának Refidimből, és tábort ütének a Sinai pusztájában.
16 És elindulának a Sinai pusztájából, és tábort ütének Kibrót-Thaavában.
17 És elindulának Kibrót-Thaavából, és tábort ütének Haserótban.
18 És elindulának Haserótból, és tábort ütének Rithmában.
19 És elindulának Rithmából, és tábort ütének Rimmon-Pérecben.
20 És elindulának Rimmon-Pérecből, és tábort ütének Libnában.
21 És elindulának Libnából, és tábort ütének Risszában.
22 És elindulának Risszából, és tábort ütének Kehélátban.
23 És elindulának Kehélátból, és tábort ütének a Séfer hegyénél.
24 És elindulának a Séfer hegyétől és tábort ütének Haradában.
25 És elindulának Haradából, és tábort ütének Makhélótban.
26 És elindulának Makhélótból, és tábort ütének Tháhátban.
27 És elindulának Tháhátból, és tábort ütének Thárakhban.
28 És elindulának Thárakhból, és tábort ütének Mitkában.
29 És elindulának Mitkából, és tábort ütének Hasmonában.
30 És elindulának Hasmonából, és tábort ütének Moszérótban.
31 És elindulának Moszérótból, és tábort ütének Bené-Jaakánban.
32 És elindulának Bené-Jaakánból, és tábort ütének Hór-Hagidgádban.
33 És elindulának Hór-Hagidgádból, és tábort ütének Jotbathában.
34 És elindulának Jotbathából, és tábort ütének Abronában.
35 És elindulának Abronából, és tábort ütének Ecjon-Geberben.
36 És elindulának Ecjon-Geberből, és tábort ütének Cin pusztájában; ez Kádes.
37 És elindulának Kádesből, és tábort ütének a Hór hegyénél, az Edom földének szélén.
38 Felméne pedig Áron, a pap, a Hór hegyére az Úr rendelése szerint, és meghala ott a negyvenedik esztendőben, Izrael fiainak Egyiptom földéből való kijövetelük után, az ötödik hónapban, a hónap elsején.
39 Áron pedig száz és huszonhárom esztendős vala, mikor meghala a Hór hegyén.
40 Hallott pedig a Kananeus, Arad királya (ez pedig dél felől lakozik vala a Kanaán földén) Izrael fiainak jövetele felől.
41 És elindulának a Hór hegyétől, és tábort ütének Calmonában.
42 És elindulának Calmonából, és tábort ütének Púnonban.
43 És elindulának Púnonból, és tábort ütének Obothban.
44 És elindulának Obothból, és tábort ütének Ijé-Abárimban, a Moáb határán.
45 És elindulának Ijé-[Abárim]ból, és tábort ütének Dibon-Gádban.
46 És elindulának Dibon-Gádból, és tábort ütének Almon-Diblathaimban.
47 És elindulának Almon-Diblathaimból, és tábort ütének az Abarim hegységnél, Nébó ellenében.
48 És elindulának az Abarim hegységétől, és tábort ütének a Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jérikhó ellenében.
49 Tábort ütének pedig a Jordán mellett, Beth-Hajjesimóthtól Abel-Hassittimig, a Moáb mezőségén.
50 És szóla az Úr Mózesnek a Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikó ellenében, mondván:
51 Szólj Izrael fiainak, és mondd meg nekik: Mikor átmentek ti a Jordánon a Kanaán földére:
52 Űzzétek ki akkor a földnek minden lakosát a ti színetek elől, és veszessétek el minden írott képeiket, és minden ő öntött bálványképeiket is elveszessétek, és minden magaslataikat rontsátok el!
53 Űzzétek ki a földnek [lakóit], és lakozzatok abban; mert nektek adtam azt a földet, hogy bírjátok azt.
54 Azt a földet pedig sorsvetés által vegyétek birtokotokba a ti nemzetségeitek szerint. A nagyobb számúnak nagyobbítsátok az ő örökségét, a kisebb számúnak kisebbítsd az ő örökségét. Ahová a sors esik valaki számára, az legyen az övé. A ti atyáitoknak törzsei szerint vegyétek át birtokotokat.
55 Ha pedig nem űzitek ki annak a földnek lakosait a ti színetek elől, akkor, akiket meghagytok közülük, szálkákká lesznek a ti szemeitekben, és tövisekké a ti oldalaitokban, és ellenségeitek lesznek nektek a földön, amelyen lakoztok.
56 És akkor amiképpen gondoltam, hogy cselekszem azokkal, úgy cselekszem majd veletek.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által, Tit 3:1
Aki önmagát adta mi értünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt. Tit 2:1 – 2:15 Különböző állapotúak
Mert szükséges, hogy a püspök feddhetetlen legyen, mint Isten sáfára; nem akaratos, nem haragos, nem részeges, nem verekedő, nem rút nyerészkedő; Tit 1:1 – 1:16