Jób 42:1 – 42:17
1 Jób pedig felele az Úrnak, és monda:
2 Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, amit elgondoltál.
3 Ki az – mondod – aki gáncsolja az örök rendet tudatlanul? Megvallom azért, hogy nem értettem; csodadolgok ezek nekem, és fel nem foghatom.
4 Hallgass hát, kérlek, én hadd beszéljek; én kérdezlek, te pedig taníts meg engem!
5 Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged.
6 Ezért hibáztatom [magam] és bánkódom a porban és hamuban!
7 Miután pedig e szavakat mondotta vala az Úr Jóbnak, szóla a Témánból való Elifáznak: Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób.
8 Most azért vegyetek magatokhoz hét tulkot és hét kost, és menjetek el az én szolgámhoz Jóbhoz, és áldozzatok magatokért égőáldozatot; Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék ti értetek; mert csak az ő személyére tekintek, hogy retteneteset ne cselekedjem veletek, mivelhogy nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám Jób.
9 Elmenének azért a Témánból való Elifáz, a Sukhból való Bildád és a Naamából való Cófár, és úgy cselekedének, amiképpen mondotta vala nekik az Úr, és az Úr tekinte Jóbnak személyére.
10 Azután eltávolítá Isten Jóbról a csapást, miután imádkozott vala az ő barátaiért, és kétszeresen visszaadá az Úr Jóbnak mindazt, amije volt.
11 És beméne hozzá minden fiútestvére és minden leánytestvére és minden előbbi ismerőse, és evének ő vele együtt kenyeret az ő házában; sajnálkozának felette és vigasztalák őt mindama nyomorúság miatt, amelyet az Úr reá bocsátott vala, és ki-ki ada neki egy-egy pénzt, és ki-ki egy-egy aranyfüggőt.
12 Az Úr pedig jobban megáldá a Jób [életének] végét, mint kezdetét, mert lőn neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara.
13 És lőn neki hét fia és három leánya.
14 És az elsőnek neve vala Jémima, a másodiké Keciha, a harmadiké Kéren-Happuk.
15 És nem találtatnak vala olyan szép leányok, mint a Jób leányai, abban az egész tartományban, és az ő atyjuk örökséget is ada nekik az ő fiútestvéreik között.
16 Jób pedig él vala ezután száznegyven esztendeig, és látja vala az ő fiait és unokáit negyedízig.
17 És meghala Jób jó vénségben és betelve az élettel.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Azon a napon olyanokká teszem Júda fejedelmeit, mint amilyen a tüzes serpenyő a fák között, és amilyen a tüzes fáklya a kévék között: megemésztenek jobb
Legeltetém hát a leölésre szánt juhokat, azaz a megnyomorgatott juhokat, és választék magamnak két pálcát, az egyiket nevezém szépségnek, a másikat nevezém egyességnek; így legeltetém
![1 Kérjetek esőt az Úrtól a késői eső idején! Az Úr villámlást szerez, és záporesőt ad nekik, [és] kinek-kinek füvet a mezőn.](https://gyozedelmesgyulekezet.hu/wp-content/uploads/2024/09/EOG0165-300x300.jpg)
Mert visszatérítem őket, Egyiptom földéről, Asszíriából is összegyűjtöm őket, és behozom őket Gileád és Libanon földjére, és elég sem lesz nekik. Zak 10:1 – 10:12