Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Vala pedig Sárának élete száz huszonhét esztendő. [Ezek] Sára életének esztendei.
2 És meghala Sára Kirját-Arbában azaz Hebronban a Kanaán földén, és beméne Ábrahám, hogy gyászolja Sárát és sirassa őt.
3 Felkele azután Ábrahám az ő halottja elől, és szóla a Khéth fiainak, mondván:
4 Idegen és jövevény vagyok közöttetek: Adjatok nekem temetésre való örökséget tinálatok, hadd temessem el az én halottamat én előlem.
5 Felelének pedig a Khéth fiai Ábrahámnak, mondván őneki:
6 Hallgass meg minket uram: Istentől való fejedelem vagy te mi közöttünk, a mi temetőhelyeink közül amely legtisztességesebb, abba temesd el a te halottadat, közülünk senki sem tiltja meg tőled az ő temetőhelyét, hogy eltemethesd a te halottadat.
7 És felkele Ábrahám, és meghajtá magát a földnek népe előtt, a Khéth fiai előtt.
8 És szóla ő velük mondván: Ha azt akarjátok, hogy eltemessem az én halottamat én előlem: hallgassatok meg engemet, és esedezzetek én értem Efron előtt, Cohár fia előtt.
9 Hogy adja nekem Makpelá barlangját, mely az övé, mely az ő mezejének szélében van: igaz árán adja nekem azt, ti köztetek temetésre való örökségül.
10 Efron pedig ül vala a Khéth fiai között. Felele azért Efron a khitteus, Ábrahámnak, a Khéth fiainak és mindazoknak hallatára, akik bemennek vala az ő városának kapuján, mondván:
11 Nem úgy uram, hallgass meg engem: azt a mezőt neked adom, s a barlangot, mely abban van, azt is neked adom, népem fiainak szeme láttára adom azt neked, temesd el halottadat.
12 És meghajtá magát Ábrahám a földnek népe előtt.
13 És szóla Efronhoz a föld népének hallatára, mondván: Ha mégis meghallgatnál engem! megadom a mezőnek árát, fogadd el tőlem; [azután] eltemetem ott az én halottamat.
14 És felele Efron Ábrahámnak, mondván neki:
15 Uram! hallgass meg engemet; négyszáz ezüst siklusos föld, micsoda az én köztem és te közötted? Csak temesd el a te halottadat.
16 Engede azért Ábrahám Efronnak és odamérte Ábrahám Efronnak az ezüstöt, amelyet mondott vala a Khéth fiainak hallatára; kalmároknál kelendő négyszáz ezüst siklust.
17 Így lett Efronnak Makpelában levő mezeje, mely Mamré átellenében van, a mező a benne levő barlanggal, és minden a mezőben levő fa az egész határban körös-körül
18 Ábrahámnak birtoka, a Khéth fiainak, mind azoknak szeme előtt, akik az ő városának kapuján bemennek vala.
19 Azután eltemeté Ábrahám az ő feleségét Sárát a Makpelá mezejének barlangjába Mamréval szemben. Ez Hebron a Kanaán földén.
20 Így erősítteték meg a mező és a benne lévő barlang Ábrahámnak temetésre való örökségül a Khéth fiaitól.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak; Luk 19:1
Jézus ezeket hallván, monda neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és