1Kir 12:1 – 12:33

Tíz törzs elszakad Roboámtól és Jeroboámot teszi királlyá

  1 És elméne Roboám Sikembe; mert Sikembe gyűlt fel az egész Izrael, hogy királlyá tegyék őt.
  2 Mikor pedig meghallotta [ezt] Jeroboám, a Nébát fia, (aki még Egyiptomban volt, ahová futott volt Salamon király elől, és Egyiptomban tartózkodék Jeroboám,
  3 És hozzá küldvén, elhivaták őt); elmenének Jeroboám és az Izrael egész gyülekezete, és szólának Roboámnak, mondván:
  4 A te atyád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát, és a nehéz igát, amelyet mi reánk vetett, és szolgálunk neked.
  5 És monda nekik: Menjetek el, és harmadnap múlva jöjjetek vissza hozzám. És a nép elméne.
  6 És tanácsot tarta Roboám király a vénekkel, akik Salamon, az ő atyja előtt állottak vala életében, mondván: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy milyen választ adjak e népnek?
  7 És szólának azok, mondván: Ha e mai napon szolgája lész e népnek, és nekik szolgálsz, és választ adsz nekik, és jó szót adsz nekik: mind éltig szolgálnak neked.
  8 De ő megveté a vének tanácsát, amelyet neki adtak, és tanácsot tarta az ifjakkal, akik ő vele együtt nevekedtek volt fel, és akik őelőtte udvarlottak.
  9 És monda azoknak: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy választ adjunk e népnek, amely nekem szólván, azt mondja: Könnyebbítsd meg az igát, amelyet reánk vetett a te atyád?
  10 És mondának neki az ifjak, akik együtt nevekedtek volt fel ő vele: Így szólj ennek a népnek, amely szólván neked, ezt mondja: A te atyád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nekünk; ekképpen szólj nekik: Az én kis ujjam vastagabb az én atyám derekánál.
  11 Most azért, ha az én atyám reátok nehéz igát vetett, én még nehezebbé teszem a ti igátokat: ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ostorozlak benneteket.
  12 És elméne Jeroboám és mind az egész nép Roboámhoz harmadnap, amint meghagyta volt a király, ezt mondván: Jöjjetek hozzám harmadnapon.
  13 És a király kemény választ adott a népnek, megvetve a vének tanácsát, amelyet adtak vala neki;
  14 És szóla nekik az ifjak tanácsa szerint, mondván: Ha az én atyám megnehezítette a ti igátokat, én még nehezebbé teszem azt; ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ostorozlak benneteket.
  15 És nem hallgatá meg a király a népet; mert ezt az Úr fordította ekként, hogy megerősítse az ő beszédét, amelyet szólott volt az Úr a silóbeli Ahija által Jeroboámnak, a Nébát fiának.
  16 Mikor pedig látta az egész Izrael, hogy meg nem hallgatta őket a király, felele az [egész] nép a királynak ekképpen: Micsoda részünk van nekünk Dávidban? Nincsen nekünk örökségünk az Isai fiában: [menj el] a te hajlékaidba, óh Izrael! Most viseld gondját immár a te házadnak, óh Dávid! Elméne azért az Izrael az ő hajlékiba;
  17 Úgy hogy Roboám csak azokon az Izrael fiain uralkodék, akik Júda városaiban laktak.
  18 És amikor elküldé Roboám király Adorámot, az adószedőt, megkövezé őt az egész Izrael, és meghala, és [maga] Roboám király is hamarsággal szekerébe üle, hogy elmeneküljön Jeruzsálembe.
  19 Így szakada el az Izrael népe Dávidnak házától mind e mai napig.
  20 És lőn, mikor meghallotta az egész Izrael, hogy megjött Jeroboám, érte küldvén, hivaták őt a gyülekezetbe, és királlyá tevék őt az egész Izraelen; senki pedig nem követé Dávidnak házát, hanem csak egyedül a Júda nemzetsége.
  21 És mikor megérkezett Roboám Jeruzsálembe, összegyűjté Júda egész házát és Benjámin nemzetségét, száznyolcvanezer válogatott hadra való [férfiút], hogy hadakozzanak az Izrael házával, és visszanyerjék az országot Roboámnak, a Salamon fiának.
  22 De az Isten beszéde lőn Sémajához, az Isten emberéhez, mondván:
  23 Ezt mondjad Roboámnak, a Salamon fiának, a Júda királyának, és az egész Júda és Benjámin házának, és a többi népnek, mondván:
  24 Azt mondja az Úr: Fel ne menjetek, és ne hadakozzatok a ti atyátokfiai ellen, az Izrael ellen; térjetek meg ki-ki a maga házába, mert én tőlem lett e dolog. És ők engedének az Úr beszédének, és visszatérvén, elmenének az Úr beszéde szerint.

Izráel országa. Jeroboám bálványozása

  25 Jeroboám pedig megépíté Sikemet az Efraim hegyén, és abban lakék; és onnét kimenvén, építé Pénuelt.
  26 És monda Jeroboám az ő szívében: Majd visszatér ez ország a Dávid házához;
  27 Ha felmegy a nép, hogy áldozatot tegyen Jeruzsálemben az Úrnak házában; e népnek szíve az ő urához, Roboámhoz, a Júda királyához hajol, és engem megölnek, és visszatérnek Roboámhoz, a Júda királyához.
  28 Tanácsot tartván azért a király, csináltata két arany borjút, és monda nekik: Sok nektek Jeruzsálembe felmennetek: Ímhol vannak a te isteneid, óh Izrael, akik téged kihoztak Egyiptomnak földéből.
  29 És az egyiket helyezteté Béthelbe, a másikat pedig Dánba.
  30 És e dolog nagy bűnnek lett az okozója, mert a nép felment az egyik elé egészen Dánig.
  31 Azután felállítá a magas helyek templomát, és papokat szerze a nép aljából, akik nem voltak a Lévi fiai közül.
  32 És szerze Jeroboám egy ünnepet is a nyolcadik hónapban, a hónap tizenötödik napján, a júdabeli ünnep módja szerint, és áldozék az oltáron. Hasonlóképpen cselekedék Béthelben is, áldozván a borjúknak, amelyeket csinált vala, és szerze Béthelben papokat a magaslatokhoz, amelyeket csinált vala.
  33 És áldozék azon az oltáron is, amelyet Béthelben állított fel, a nyolcadik hónap tizenötödik napján, abban a hónapban, amelyet az ő szívében gondolt vala; és ünnepet szerze az Izrael fiainak, és felméne az oltárra, hogy jó illatot szerezzen.