1Móz 9:1 – 9:29

Törvények a megújult világ számára

  1 Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nekik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.
  2 És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden ami nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott;
  3 Minden mozgó állat, amely él legyen nektek eledelül; amint a zöld füvet, nektek adtam mindazokat.
  4 Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek.
  5 De a ti véreteket, amelyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképpen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét.
  6 Aki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.
  7 Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon.
  8 És szóla az Isten Noénak és vele az ő fiainak, mondván:
  9 Én pedig íme szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánatok.
  10 És minden élő állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve ami a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig.
  11 Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére.
  12 És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van:
  13 Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között.
  14 És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben.
  15 És megemlékezem az én szövetségemről, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testből való élő állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére.
  16 Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van.
  17 És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van.
  18 Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kanaánnak atyja.
  19 Ezek hárman a Noé fiai s ezektől népesedék meg az egész föld.
  20 Noé pedig földművelő kezde lenni, és szőlőt ültete.
  21 És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén.
  22 Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírül adá kinnlevő két testvérének.
  23 Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállukra veték, és háttal menve takarák be atyjuk mezítelenségét; s arccal hátra meg sem láták atyjuk mezítelenségét.
  24 Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá amit vele az ő kisebbik fia cselekedett vala:
  25 Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.
  26 Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, neki légyen szolgája Kanaán!
  27 Terjessze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen neki szolgája a Kanaán!
  28 Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig.
  29 És vala Noé egész életének ideje kilencszáz ötven esztendő; és meghala.