Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És megtartá Jósiás Jeruzsálemben a húsvétünnepet az Úrnak; és megölék a páskha[bárányt] az első hónap tizennegyedik napján.
2 És állítá a papokat az őrállásukra, és buzdítá őket az Úr házának szolgálatára.
3 És monda a lévitáknak, akik az egész Izraelt oktatják, és magukat az Úrnak szentelék: Helyeztessétek a szent ládát a házba, amelyet készített volt Salamon a Dávid fia, az Izrael királya; nem kell most vállatokon hordoznotok; hanem szolgáljatok az Úrnak, a ti Isteneteknek, és az ő népének az Izraelnek.
4 És készítsétek el [magatokat] a ti családjaitok és csoportjaitok szerint, amint Dávid az Izrael királya elrendelte volt, és megírta az ő fia Salamon.
5 És álljatok a szent helyen, a nép közül való testvéreitek családjainak csoportjai és a léviták családjának [egy]-[egy] csoportja szerint.
6 Azután öljétek meg a páskha bárányt, és szenteljétek meg magatokat, és készítsétek el azt a ti atyátokfiainak, hogy az Úrnak Mózes által tett beszéde szerint cselekedjetek.
7 És ada Jósiás a nép fiai számára juhokat, bárányokat és gödölyéket, mindezeket a húsvéti áldozatokra; mindenkinek, valaki ott találtatik vala, szám szerint harmincezret, és háromezer tulkot; ezek mind a királyéból valának.
8 Az ő fejedelmei is szabad akaratukból a községnek, a papoknak és a lévitáknak adakozának; Hilkia, Zakariás és Jéhiel, az Isten házának fejedelmei, adtak a papoknak a húsvét áldozatira kétezer-hatszáz [juhot] és háromszáz tulkot.
9 Konánia pedig és Semája és Nétanéel az ő atyjafiai, Hasábia, Jéhiel és Józabád, a léviták fejedelmei, adtak a lévitáknak a húsvét áldozatira ötezer [juhot] és ötszáz tulkot.
10 Készen levén a szolgálat, a papok helyeikre állának, a léviták is csapatjaik szerint, amint a király parancsolta.
11 Megölék azért a páskha[bárányt], és a papok hintik vala kezükből a [vért], a léviták pedig a [bárányok] bőrét húzzák le.
12 És külön választák az egészen égőáldozatra valókat, hogy adnák azokat a nép közül való családok csoportjainak, hogy áldoznának az Úrnak, amint a Mózes könyvében megíratott; azonképpen a tulkokból is [elválaszták].
13 És megsüték a páskha[bárányt] szokás szerint a tűznél; a megszenteltetett állatokat pedig megfőzék fazekakban, vasfazekakban és üstökben: és nagy hamarsággal adák az egész községnek.
14 Ezek után maguknak és a papoknak is elkészíték [a páskhabárányt], mert a papok, az Áron fiai az égőáldozatoknak és a kövérségeknek megáldozásával el valának foglalva [késő] éjszakáig, azért a léviták készíték el mind maguknak, mind a papoknak, az Áron fiainak.
15 Az éneklők is, az Asáf fiai, szolgálatukban valának, Dávidnak, Asáfnak, Hémánnak és Jédutunnak, a király prófétájának parancsolata szerint; az ajtónállók is mindnyájan az ajtóknál valának; nem távozhatának szolgálatukból, hanem az ő atyjukfiai, a léviták készíték vala el nekik.
16 És elkészüle az Úrnak minden szolgálata azon a napon, hogy megtartanák a páskhát, egészen égőáldozatokkal áldozván az Úr oltárán, a Jósiás király parancsolata szerint.
17 Megtartották tehát az Izrael fiai, akik jelen lehetének, a páskhát abban az időben, és a kovász nélkül való kenyerek ünnepét hét napon át.
18 Ehhez hasonló páskhát nem tartottak Izraelben a Sámuel próféta idejétől fogva; Izrael királyai közül is senki sem tartott olyan páskhát, amilyet Jósiás tartott és a papok, a léviták, egész Júda, és akik Izraelből jelen voltak, és Jeruzsálem lakosai.
19 Jósiás királyságának tizennyolcadik évében tartatott ez a páskha.
20 Mindezek után, hogy az [Isten] házát Jósiás helyreállítá, feljöve Nékó, Egyiptom királya, hogy az Eufrátesz mellett való Kárkemis városát elfoglalná; és Jósiás ellene ment.
21 És noha követeket külde ő hozzá [Nékó], ezt mondván: Mi közöm te hozzád nekem, Júda királya? Mert én most nem ellened [megyek], hanem az én országom ellensége ellen, és Isten parancsolta, hogy siessek; ne tusakodjál az Isten ellen, aki én velem van, hogy el ne veszessen téged;
22 Mindazáltal Jósiás nem tére ki ő előle, hanem, hogy megütköznék vele, öltözetit megváltoztatá, és nem hallgatott Nékó beszédeire, [amelyek] az Isten szájából [származtak vala]. Elméne azért, hogy megütközzék vele Megiddó mezején.
23 Akkor a kézívesek nyilakat lövének Jósiás királyra, és monda a király az ő szolgáinak: Vigyetek ki engem innét; mert nagyon megsebesültem.
24 Levévén azért őt az ő szolgái a szekérből, másik szekerére helyezék, és vivék Jeruzsálembe: És meghala, és eltemetteték az ő atyáinak sírjába; s egész Júda és Jeruzsálem siránkozék Jósiás felett.
25 Jerémiás is siratá Jósiást, és siralmas énekekkel siratják vala őt az éneklő férfiak és asszonyok mindnyájan mind e mai napig, amelyek szokásossá lettek Izraelben, s íme azok meg vannak írva a [Jerémiás] siralmaiban.
26 Jósiásnak pedig többi dolgai, és aszerint való jó tettei, amint az Úrnak törvényében meg van írva;
27 És az ő első és utolsó dolgai, íme meg vannak írva az Izrael és Júda királyainak könyvében.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy
És Jézus azonnal megengedé nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezren;
Némely pedig a jó földbe esék; és ad vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harminc annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz