2Krón 35:1 – 35:27

Jósiás jeles húsvétünneplése

  1 És megtartá Jósiás Jeruzsálemben a húsvétünnepet az Úrnak; és megölék a páskha[bárányt] az első hónap tizennegyedik napján.
  2 És állítá a papokat az őrállásukra, és buzdítá őket az Úr házának szolgálatára.
  3 És monda a lévitáknak, akik az egész Izraelt oktatják, és magukat az Úrnak szentelék: Helyeztessétek a szent ládát a házba, amelyet készített volt Salamon a Dávid fia, az Izrael királya; nem kell most vállatokon hordoznotok; hanem szolgáljatok az Úrnak, a ti Isteneteknek, és az ő népének az Izraelnek.
  4 És készítsétek el [magatokat] a ti családjaitok és csoportjaitok szerint, amint Dávid az Izrael királya elrendelte volt, és megírta az ő fia Salamon.
  5 És álljatok a szent helyen, a nép közül való testvéreitek családjainak csoportjai és a léviták családjának [egy]-[egy] csoportja szerint.
  6 Azután öljétek meg a páskha bárányt, és szenteljétek meg magatokat, és készítsétek el azt a ti atyátokfiainak, hogy az Úrnak Mózes által tett beszéde szerint cselekedjetek.
  7 És ada Jósiás a nép fiai számára juhokat, bárányokat és gödölyéket, mindezeket a húsvéti áldozatokra; mindenkinek, valaki ott találtatik vala, szám szerint harmincezret, és háromezer tulkot; ezek mind a királyéból valának.
  8 Az ő fejedelmei is szabad akaratukból a községnek, a papoknak és a lévitáknak adakozának; Hilkia, Zakariás és Jéhiel, az Isten házának fejedelmei, adtak a papoknak a húsvét áldozatira kétezer-hatszáz [juhot] és háromszáz tulkot.
  9 Konánia pedig és Semája és Nétanéel az ő atyjafiai, Hasábia, Jéhiel és Józabád, a léviták fejedelmei, adtak a lévitáknak a húsvét áldozatira ötezer [juhot] és ötszáz tulkot.
  10 Készen levén a szolgálat, a papok helyeikre állának, a léviták is csapatjaik szerint, amint a király parancsolta.
  11 Megölék azért a páskha[bárányt], és a papok hintik vala kezükből a [vért], a léviták pedig a [bárányok] bőrét húzzák le.
  12 És külön választák az egészen égőáldozatra valókat, hogy adnák azokat a nép közül való családok csoportjainak, hogy áldoznának az Úrnak, amint a Mózes könyvében megíratott; azonképpen a tulkokból is [elválaszták].
  13 És megsüték a páskha[bárányt] szokás szerint a tűznél; a megszenteltetett állatokat pedig megfőzék fazekakban, vasfazekakban és üstökben: és nagy hamarsággal adák az egész községnek.
  14 Ezek után maguknak és a papoknak is elkészíték [a páskhabárányt], mert a papok, az Áron fiai az égőáldozatoknak és a kövérségeknek megáldozásával el valának foglalva [késő] éjszakáig, azért a léviták készíték el mind maguknak, mind a papoknak, az Áron fiainak.
  15 Az éneklők is, az Asáf fiai, szolgálatukban valának, Dávidnak, Asáfnak, Hémánnak és Jédutunnak, a király prófétájának parancsolata szerint; az ajtónállók is mindnyájan az ajtóknál valának; nem távozhatának szolgálatukból, hanem az ő atyjukfiai, a léviták készíték vala el nekik.
  16 És elkészüle az Úrnak minden szolgálata azon a napon, hogy megtartanák a páskhát, egészen égőáldozatokkal áldozván az Úr oltárán, a Jósiás király parancsolata szerint.
  17 Megtartották tehát az Izrael fiai, akik jelen lehetének, a páskhát abban az időben, és a kovász nélkül való kenyerek ünnepét hét napon át.
  18 Ehhez hasonló páskhát nem tartottak Izraelben a Sámuel próféta idejétől fogva; Izrael királyai közül is senki sem tartott olyan páskhát, amilyet Jósiás tartott és a papok, a léviták, egész Júda, és akik Izraelből jelen voltak, és Jeruzsálem lakosai.
  19 Jósiás királyságának tizennyolcadik évében tartatott ez a páskha.

Jósiás a Nékó Fáraó elleni csatában elesik

  20 Mindezek után, hogy az [Isten] házát Jósiás helyreállítá, feljöve Nékó, Egyiptom királya, hogy az Eufrátesz mellett való Kárkemis városát elfoglalná; és Jósiás ellene ment.
  21 És noha követeket külde ő hozzá [Nékó], ezt mondván: Mi közöm te hozzád nekem, Júda királya? Mert én most nem ellened [megyek], hanem az én országom ellensége ellen, és Isten parancsolta, hogy siessek; ne tusakodjál az Isten ellen, aki én velem van, hogy el ne veszessen téged;
  22 Mindazáltal Jósiás nem tére ki ő előle, hanem, hogy megütköznék vele, öltözetit megváltoztatá, és nem hallgatott Nékó beszédeire, [amelyek] az Isten szájából [származtak vala]. Elméne azért, hogy megütközzék vele Megiddó mezején.
  23 Akkor a kézívesek nyilakat lövének Jósiás királyra, és monda a király az ő szolgáinak: Vigyetek ki engem innét; mert nagyon megsebesültem.
  24 Levévén azért őt az ő szolgái a szekérből, másik szekerére helyezék, és vivék Jeruzsálembe: És meghala, és eltemetteték az ő atyáinak sírjába; s egész Júda és Jeruzsálem siránkozék Jósiás felett.
  25 Jerémiás is siratá Jósiást, és siralmas énekekkel siratják vala őt az éneklő férfiak és asszonyok mindnyájan mind e mai napig, amelyek szokásossá lettek Izraelben, s íme azok meg vannak írva a [Jerémiás] siralmaiban.
  26 Jósiásnak pedig többi dolgai, és aszerint való jó tettei, amint az Úrnak törvényében meg van írva;
  27 És az ő első és utolsó dolgai, íme meg vannak írva az Izrael és Júda királyainak könyvében.