2Kir 5:1 – 5:27

Elizeus meggyógyítja a siriabeli poklos Naámánt

  1 És Naámán, a szíriai király seregének fővezére, az ő ura előtt igen nagy férfiú és nagyrabecsült volt, mert általa szabadította volt meg az Úr Szíriát; és az a férfi vitéz hős, [de] bélpoklos volt.
  2 [Egyszer] portyázó csapatok mentek ki Szíriából, és azok Izrael országából egy kis leányt vittek el foglyul, és ez Naámán feleségének szolgált.
  3 És monda ez az ő asszonyának: Vajha az én uram szembe lenne azzal a prófétával, aki Samariában [van], kétség nélkül meggyógyítaná őt az ő bélpoklosságából.
  4 És [Naámán] beméne, és elbeszélé az ő urának, mondván: Így s így szólott az Izrael országából való leány!
  5 Akkor monda Szíria királya: Menj el, és ím levelet küldök az Izrael királyának. Elméne azért és vőn magával tíz tálentum ezüstöt és hatezer aranyat, azon felül tíz öltöző ruhát.
  6 És elvivé a levelet az Izrael királyának, ezt írván: Mikor e levél hozzád érkezik, íme az én szolgámat, Naámánt azért küldöttem hozzád, hogy őt gyógyítsd meg bélpoklosságából.
  7 De amikor elolvasta az Izrael királya a levelet, megszaggatá az ő ruháit és monda: Isten vagyok-e én, hogy öljek és elevenítsek, hogy ez én hozzám küld, hogy gyógyítsam meg e férfiút az ő bélpoklosságából? Vegyétek eszetekbe és lássátok, hogy csak okot keres ellenem.
  8 Mikor pedig meghallotta Elizeus, az Isten embere, hogy az Izrael királya ruháit megszaggatta, külde a királyhoz ilyen üzenettel: Miért szaggattad meg a te ruháidat? Hadd jöjjön hozzám, és tudja meg, hogy van próféta Izraelben.
  9 És elméne Naámán lovaival és szekereivel, és megálla az Elizeus házának ajtaja előtt.
  10 És külde Elizeus követet ő hozzá, mondván: Menj el és fürödj meg hétszer a Jordánban, és megújul a te tested, és megtisztulsz.
  11 Akkor megharaguvék Naámán és elment, és így szólt: Íme én azt gondoltam, hogy kijő hozzám, és előállván, segítségül hívja az Úrnak, az ő Istenének nevét, és kezével megilleti a [beteg] helyeket, és úgy gyógyítja meg a kiütést.
  12 Avagy nem jobbak-e Abana és Párpár, Damaszkusz folyóvizei Izrael minden vizeinél? Avagy nem fürödhetném-e meg azokban, hogy megtisztuljak? Ilyen módon megfordulván, nagy haraggal elment.
  13 De hozzá menének az ő szolgái, és szólának neki, mondván: Atyám, ha valami nagy dolgot mondott volna e próféta neked, avagy nem tetted volna-e meg? Mennyivel inkább, amikor [csak] azt mondja, hogy fürödj meg és megtisztulsz?
  14 Beméne azért a Jordánba, és belemeríté magát abba hétszer az Isten emberének beszéde szerint, és megújult az ő teste, mint egy kis gyermek teste, és megtisztult.
  15 Azután visszatért egész kiséretével az Isten emberéhez, és bemenvén megálla előtte, és monda: Íme, most tudom már, hogy nincsen az egész földön Isten, csak Izraelben! Azért most vedd el, kérlek, [ez] ajándékot a te szolgádtól.
  16 Ő pedig monda: Él az Úr, aki előtt állok, hogy el nem veszem. Kényszeríti vala pedig őt, hogy elvegye; de ő nem akará.
  17 És monda Naámán: Ha nem; adj kérlek a te szolgádnak e földből annyit, amennyit elbír két öszvér; mert a te szolgád többé égőáldozattal, vagy egyéb áldozattal nem áldozik idegen isteneknek, hanem csak az Úrnak.
  18 Ebben a dologban legyen az Úr kegyelmes a te szolgádnak, hogy mikor bemegy az én uram a Rimmon templomába, hogy ott imádkozzék, és ő az én kezemre támaszkodik, ha akkor én is meghajlok a Rimmon templomában: azt, hogy én meghajlok a Rimmon templomában, bocsássa meg az Úr a te szolgádnak ebben a dologban.
  19 És monda neki [Elizeus]: Eredj el békességgel. És mikor elment ő tőle úgy egy mérföldnyire,

Elizeus Géházit poklossággal bünteti kapzsiságáért

  20 Géházi, Elizeusnak, az Isten emberének szolgája azt gondolta: Íme az én uram megkímélé ezt a szíriabeli Naámánt, és nem akará tőle elvenni, amit hozott volt; él az Úr, hogy utána futok, és valamit kérek tőle.
  21 És utána futott Géházi Naámánnak. Látván pedig Naámán őt, hogy utána fut, leugrott a szekérből és eleibe méne és monda: Rendben van minden?
  22 És monda: Rendben. Az én uram küldött engem, ezt mondván: Íme most csak ez órában jött hozzám két ifjú az Efraim hegyéről a próféták fiai közül: adj kérlek azoknak egy tálentum ezüstöt és két öltöző ruhát.
  23 És monda Naámán: Kérlek végy két tálentomot. És kényszeríté őt és egybeköte két tálentum ezüstöt két zsákba, és két öltöző ruhát, és azokat két szolgájának adá, akik előtte vitték azokat.
  24 De mikor a dombhoz ért, elvette tőlük azokat, és elrejté egy házban, és elbocsátá a férfiakat, és elmenének.
  25 Ő pedig bemenvén, megálla az ő ura előtt, és monda neki Elizeus: Honnét, Géházi? Felele: Nem ment a te szolgád sehová.
  26 Ő pedig monda neki: Nem ment-e el az én szívem [veled], mikor az a férfiú leszállott szekeréből elődbe? Most az ideje, hogy szerezz ezüstöt, és hogy végy ruhákat, olajfákat, szőlőket, juhokat, barmokat, szolgákat és szolgálóleányokat?!
  27 Azért rád és a te magodra ragad a Naámán bélpoklossága mindörökké. És kiment ő előle megpoklosodva, mint a hó.