Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Fiam! az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolataimat megőrizze a te elméd;
2 Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendős életet, és békességet hoznak neked bőven.
3 Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára;
4 Így nyersz kedvességet és jó értelmet Istennek és embernek szemei előtt.
5 Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.
6 Minden te utaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te utaidat.
7 Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól.
8 Egészség lesz [ez] a te testednek, és megújulás a te csontjaidnak.
9 Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjéből.
10 Ekképpen megtelnek a te csűreid elégséggel, és musttal áradnak el sajtód vályúi.
11 Az Úrnak fenyítését fiam, ne utáld meg, se meg ne únd az ő dorgálását.
12 Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az ő fiát, akit kedvel.
13 Boldog ember, aki megnyerte a bölcsességet, és az ember, aki értelmet szerez.
14 Mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme.
15 Drágább a fényes kárbunkulusoknál, és minden te gyönyörűségeid nem hasonlíthatók hozzá.
16 Napoknak hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség.
17 Az ő utai gyönyörűséges utak, és minden ösvényei: békesség.
18 Életnek fája ez azoknak, akik megragadják, és akik megtartják boldogok!
19 Az Úr bölcsességgel fundálta a földet, erősítette az eget értelemmel.
20 Az ő tudománya által fakadtak ki a mélységből [a vizek], és a felhők csepegnek harmatot,
21 Fiam, ne távozzanak el a te szemeidtől, őrizd meg az igaz [bölcsességet], és a meggondolást!
22 És lesznek [ezek] élet a te lelkednek, és kedvesség a te nyakadnak.
23 Akkor bátorsággal járod a te utadat, és a te lábadat meg nem ütöd.
24 Mikor lefekszel, nem rettegsz; hanem lefekszel és gyönyörűséges lesz a te álmod.
25 Ne félj a hirtelen való félelemtől, és a gonoszok pusztításától, ha eljő;
26 Mert az Úr lesz a te bizodalmad és megőrzi a te lábadat a fogságtól.
27 Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, akiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése.
28 Ne mondd a te felebarátodnak: menj el, azután térj meg, és holnap adok; holott nálad van, [amit kér].
29 Ne forralj a te felebarátod ellen gonoszt, holott ő együtt ül bátorságosan te veled.
30 Ne háborogj egy emberrel is ok nélkül, ha nem illetett gonosszal téged.
31 Ne irigykedjél az erőszakos emberre, és neki semmi útját ne válaszd.
32 Mert utálja az Úr az engedetlent; és az igazakkal van az ő titka.
33 Az Úrnak átka van a gonosznak házán; de az igazaknak lakhelyét megáldja.
34 Ha kik csúfolók, ő megcsúfolja [azokat]; a szelídeknek pedig ad kedvességet.
35 A bölcsek tisztességet örökölnek; a bolondok pedig gyalázatot aratnak.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak; Luk 19:1
Jézus ezeket hallván, monda neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és