Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
2 Emelkedjél fel te, földnek bírája, fizess meg a kevélyeknek!
3 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
4 Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
5 A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
6 Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
7 És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
8 Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
9 Aki a fület plántálta, avagy nem hall-e? És aki a szemet formálta, avagy nem lát-e?
10 Aki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-e meg? Ő, aki az embert tudományra tanítja:
11 Az Úr tudja az embernek gondolatait, hogy azok hiábavalók.
12 Boldog ember az, akit te megfeddesz Uram, és akit megtanítasz a te törvényedre;
13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
14 Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
15 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
16 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
17 Ha az Úr nem lett volna segítségül nekem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
18 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vigasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
20 Van-e köze te hozzád a hamisság székének, amely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
22 De kőváram lőn én nekem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
23 És visszafordítja reájuk az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Vigyen azért a nyájból egy ép kost a paphoz, a te becslésed szerint, bűnért való áldozatul, és szerezzen neki engesztelést a pap az ő tévedéséért,
És tegyen a vérből az oltár szarvaira is, amely az Úr előtt, a gyülekezet sátorában van; a vért pedig mind öntse az egészen égőáldozat oltárának
És füstölögtessék el azt Áron fiai az oltáron az égőáldozattal együtt a tűzön lévő fán: tűzáldozat ez, kedves illatú az Úrnak. 3Móz 3:1 – 3:17