Zsolt 37:1 – 37:40

Az istentelenek szerencséje ne bosszantsa a kegyeseket

  1 Dávidé.; Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irigykedjél a gonosztevőkre.
  2 Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.
  3 Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj.
  4 Gyönyörködjél az Úrban, és megadja neked szíved kéréseit.
  5 Hagyjad az Úrra a te utadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.
  6 Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.
  7 Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, akinek útja szerencsés, se arra, aki álnok tanácsokat követ.
  8 Szűnj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!
  9 Mert az elvetemültek kivágattatnak; de akik az Urat várják, öröklik a földet.
  10 Egy kevés [idő] még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.
  11 A szelídek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.
  12 Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:
  13 Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja.
  14 Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívüket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, [és] leöljék az igazán élőket;
  15 [De] fegyverük saját szívükbe hat, és ívük eltörik.
  16 Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az ő gazdagsága.
  17 Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.
  18 Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségük mindörökké meglesz.
  19 Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban.
  20 De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.
  21 Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.
  22 Mert akiket ő megáld, öröklik a földet, és akiket ő megátkoz, kivágattatnak azok.
  23 Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.
  24 Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.
  25 Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.
  26 Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az ő magzatja áldott.
  27 Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.
  28 Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az ő kegyeseit; megőrzi őket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.
  29 Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.
  30 Bölcsességet beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.
  31 Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.
  32 Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt;
  33 De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.
  34 Várjad az Urat, őrizd meg az ő útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, amikor kiirtatnak a gonoszok.
  35 Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;
  36 De elmúlt és íme nincsen! kerestem, de nem található.
  37 Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé.
  38 De a bűnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.
  39 Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; ő az ő erősségük a háborúság idején.
  40 Megvédi őket az Úr és megszabadítja őket; megszabadítja őket a gonoszoktól és megsegíti őket, mert őbenne bíznak.