Zsolt 2:1 – 2:12

Jövendölés a Krisztus országáról és ellenségei felett való diadaláról

  1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
  2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:
  3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
  4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.
  5 Majd szól nekik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:
  6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
  7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nekem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
  8 Kérjed tőlem és odaadom neked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
  9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.
  10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
  11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
  12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne vesszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, akik őbenne bíznak!