Dávid a filiszteusoknál: félelem, menekülés és a veszélyes kompromisszum csapdája.

Az 1Sámuel 27-ben Dávid úgy látja, hogy Saul üldözése nem fog megszűnni, ezért a filiszteusokhoz, Ákhis királyhoz menekül Gáthba, és ott telepszik le embereivel. Ákhis Ciklágot adja neki lakhelyül, Dávid pedig portyákat vezet a környező népek ellen, miközben úgy rendezi a híreket, hogy Ákhis azt higgye: Dávid Izráel ellen fordult. Dávid a hadjáratok során nem hagy élő tanút, nehogy kitudódjon, valójában kik ellen vonul, így a fejezet erős feszültséget hordoz: Isten felkentje idegen földön, ellenséges közegben, veszélyes taktikával próbál túlélni. Ákhis egyre jobban bízik benne, és már úgy számol, hogy Dávid tartósan mellette lesz. A fejezet figyelmeztetése komoly: amikor a félelem és a „biztonságkeresés” eltolja az embert a tiszta beszédtől, a helyzet könnyen hálóvá válik, és a rövid távú menekülés hosszú távú erkölcsi és lelki terhet hozhat.

1Sám 27:1 – 27:12

Dávid siklági tartózkodása Filiszteus földön

  1 És monda Dávid magában: Egy napon mégis el kell pusztulnom a Saul keze miatt, nincs jobb reám nézve, mintha gyorsan elmenekülök a filiszteusok tartományába, [így] Saul felhagy [azzal], hogy engem tovább is üldözzön Izrael egész területén, és [így] megszabadulok az ő kezéből.
  2 Felkelvén azért Dávid, elméne ő és az a hatszáz ember, akik vele valának, Ákhishoz, a Máok fiához, Gáth királyához.
  3 És Dávid Ákhisnál tartózkodék Gáthban, ő és az ő emberei, mindegyik a maga háza[népé]vel együtt; Dávid és az ő két felesége, a Jezréelből való Ahinoám és a Kármelből való Abigail, a Nábál felesége.
  4 Mikor pedig Saulnak megmondották, hogy Dávid Gáthba menekült, nem üldözé tovább őt.
  5 És monda Dávid Ákhisnak: Ha kedvet találtam előtted, adj helyet nekem valamelyik vidéki városban, hogy ott lakjam: miért laknék a te szolgád veled a királyi városban?
  6 És neki adá Ákhis azon a napon Siklágot; lőn azért Siklág a Júda királyaié mind e mai napig.
  7 És lőn ama napoknak száma, míg Dávid a filiszteusok földén lakozék, egy esztendő és négy hónap.
  8 És felméne Dávid embereivel együtt és megtámadták a gessureusokat, a girzeusokat és az amálekitákat: mert ezek voltak annak a földnek lakosai eleitől fogva, amelyen Súrba mégy egészen Egyiptom földéig.
  9 És mikor Dávid megverte az országot, sem férfit, sem asszonyt nem hagyott életben, és elvitt juhot, ökröt, szamarakat, tevéket és ruhákat, és úgy tért vissza és ment Ákhishoz.
  10 Mikor pedig Ákhis [azt] kérdé: Hova törtetek be most? Dávid ekként felele: Júda déli részére és Jerákhméelnek déli részére és Kéneusnak déli részére.
  11 Dávid azonban sem férfit, sem asszonyt nem hagyott életben, hogy Gáthba vigye, mondván: Valamiképp ellenünk ne nyilatkozzanak és [azt] mondják: Így cselekedett Dávid. Ez volt az ő szokása amaz egész idő alatt, míg a filiszteusok földjén tartózkodék.
  12 És Ákhis bízott Dávidban, mondván: Bizonyosan gyűlöletessé tette magát az ő népe, Izrael előtt, azért örökké az én szolgám lesz.