Dávid Hebronban királlyá kenetik, és megkezdődik a háború Saul háza és Dávid háza között.

Dávid az Úrtól kér vezetést, és az Úr parancsa szerint Hebronba megy, ahol Júda férfiai királlyá kenik. Dávid hálával és tisztelettel üzen Jábes-Gileádnak, amiért becsülettel eltemették Sault, és bátorítja őket a hűségre. Eközben Abner, Saul seregének vezére Isbósetet, Saul fiát teszi királlyá Izráel többi része fölé, így a királyság megosztottá válik. A két oldal között összecsapás történik, amelyben Asahel, Jóáb testvére az üldözés hevében elesik, és ez hosszú ellenségeskedést vet el. A fejezet szellemi üzenete: Isten rendjében a vezetés nem önkény, hanem keresett, kikért út; a hatalmi játszmák és emberi ambíciók háborút szülnek, míg a tisztelet és hűség – még az elesett király felé is – Isten előtt érték.

2Sám 2:1 – 2:32

Dávid Júda királya, Isbóset Izráelé

  1 Ezek után lőn, hogy megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Felmenjek-e Júdának valamelyik városába? Kinek felele az Úr: Menj fel. És monda Dávid: Hová menjek? Felele: Hebronba.
  2 Felméne azért oda Dávid és az ő két felesége is, Ahinoám, a Jezréelből való, és Abigail, a Karmelből való, Nábál felesége.
  3 És embereit is, akik vele valának, felvivé Dávid, kit-kit a maga házanépével, és lakának Hebron városaiban.
  4 És eljövének Júda férfiai, és ott felkenék Dávidot királynak a Júda házán. Mikor pedig megjelentették Dávidnak, mondván: A Gileádból való Jábes emberei voltak azok, kik eltemették Sault;
  5 Követeket külde Dávid a Gileádból való Jábes embereihez, és ezt üzené neki: Áldottak vagytok ti az Úrtól, kik ezt az irgalmasságot cselekedtétek a ti uratokkal, Saullal, hogy eltemettétek;
  6 Annak okáért most az Úr cselekedjék veletek irgalmasságot és igazságot; sőt én is ezt a jót teszem veletek, hogy ezt cselekedtétek;
  7 Most azért a ti kezeitek erősödjenek meg, és legyetek erős férfiak, mert megholt a ti uratok Saul, és immár engem felkent királynak Júda háza önmagán.
  8 Abner pedig, a Nér fia, aki Saulnak fővezére [vala], felvevé Isbósetet, a Saul fiát, és elvivé Mahanáimba.
  9 És királlyá tette őt Gileádon, Asuron és Jezréel [város]án, és az Efraim és Benjámin [nemzetség]ein, és az egész Izraelen.
  10 Negyven esztendős [vala] Isbóset, Saul fia, mikor uralkodni kezde Izraelen, és két esztendeig uralkodék. Csak Júdának háza követé Dávidot.
  11 Lőn pedig az időnek száma, míg Dávid király volt Hebronban Júdának házán, hét esztendő és hat hónap.
  12 És elméne Abner, a Nér fia, és Isbósetnek, a Saul fiának szolgái Mahanáimból Gibeonba.
  13 Joáb is Sérujának fia, és a Dávid szolgái elmenvén, összetalálkozának azokkal a Gibeon halastavánál, és maradának ezek a halastón innét, amazok pedig a halastón túl.
  14 Akkor monda Abner Joábnak: Nosza álljanak elő néhányan az ifjak, és viaskodjanak előttünk. És monda Joáb: Hát álljanak elő.
  15 Felkelének azért és [egyenlő] számban általmenének a Benjámin [nemzeté]ből és a Saul fiának, Isbósetnek [seregé]ből tizenketten, és a Dávid szolgái közül [is] tizenketten.
  16 És ki-ki az ő társának fejét megragadá, és fegyverét oldalába [üté]; és egyenlőképpen mind elhullának; és nevezék azt a mezőt Helkáth-Hassurimnak, mely Gibeonban van.
  17 És felette erős harc lőn azon a napon, és megvereték Abner és az Izrael népe a Dávid szolgái által.
  18 Három fia vala pedig ott Sérujának: Joáb, Abisai és Asáel; Asáel pedig könnyű lábú vala, mint egy vadkecske, mely a mezőn [lakik].
  19 És Asáel üldözé Abnert; és se jobb felé, se bal felé nem tére ki Abner után való futásában.
  20 Hátratekintvén pedig Abner, monda: Te vagy-e Asáel? Felele: Én [vagyok].
  21 És monda neki Abner: Térj másfelé, vagy jobb kézre vagy bal kézre, és fogj meg egyet az ifjak közül, és foszd ki őt mindenéből; de Asáel nem akarta őt elhagyni.
  22 Ismét monda Abner Asáelnek: Menj el hátam mögül. Miért verjelek téged a földhöz? És micsoda orcával menjek Joábhoz, a te bátyádhoz?
  23 Mikor azért semmiképpen nem akart eltérni, általüté őt Abner a dárda végével, az ötödik oldalcsontja között, és hátul jöve ki a dárda; és elesék azon a helyen, és ugyanott meghala. És lőn, hogy mindazok, akik arra a helyre érkezének, ahol Asáel elesett és meghalt vala, megállának.
  24 Joáb pedig és Abisai tovább üldözék Abnert; és midőn a nap lement, elérkezének az Amma halmára, mely Giah átellenében vala, a Gibeon pusztája melletti úton.
  25 Akkor egybegyülekezének az Abner után való Benjámin fiai, egy csoportot alkotva, és megállának egy halomnak tetején.
  26 És kiálta Abner Joábnak, és monda: Vajon szüntelenül öldökölnie kell-e a fegyvernek? Nem tudod-e, hogy siralmas lesz ennek a vége? És meddig nem mondod a népnek, hogy térjenek vissza testvéreiknek hátukról?
  27 És monda Joáb: Él az Isten, hogy ha te nem szólottál volna, bizony már reggel eltávozott volna a nép, és nem kergette volna az ő atyjafiait.
  28 Trombitát fuvata azért Joáb, és megálla az egész nép, és nem üldözék tovább Izraelt, és nem harcolának tovább.
  29 Abner pedig és az ő vitézei azon az egész éjszakán mennek vala a mezőségen, és általkelének a Jordánon, és az egész vidéket bejárván, jutának Mahanáimba.
  30 Joáb pedig megtérvén Abner üldözéséből, összegyűjté az egész népet, és hiányozának Dávid szolgái közül tizenkilencen és Asáel.
  31 A Dávid szolgái pedig Benjámin [nemzeté]ből, az Abner szolgái közül háromszázhatvan embert ölének meg, akik meghalának.
  32 És felvevén Asáelt, eltemeték őt atyjának sírboltjában, mely Bethlehemben vala. Joáb pedig és az ő vitézei egész éjjel menve, Hebronban virradának meg.