Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És összegyűjték a filiszteusok seregeiket a harcra, és összegyűlének Sokónál, mely Júdában van, és táborozának Sokó és Azéka között, Efes-Dammimnál.
2 Saul és az izraeliták pedig összegyűlének, és tábort ütének az Elah völgyében; és csatarendbe állának a filiszteusok ellen.
3 És a filiszteusok a hegyen állottak innen, az izraeliták pedig a hegyen állottak túlfelől, úgy hogy a völgy közöttük vala.
4 És kijöve a filiszteusok táborából egy bajnok férfiú, akit Góliáthnak hívtak, Gáth [városából való], kinek magassága hat sing és egy arasz vala.
5 Fején rézsisak vala és pikkelyes páncélba volt öltözve; a páncél súlya pedig ötezer rézsiklusnyi vala.
6 Lábán réz lábpáncél és vállain rézpajzs volt.
7 És dárdájának nyele olyan volt, mint a takácsok zugolyfája, dárdájának hegye pedig hatszáz siklusnyi vasból volt; és előtte megy vala, ki a pajzst hordozza vala.
8 És megállván, kiálta Izrael csatarendjeinek, és monda nekik: Miért jöttetek ki, hogy harcra készüljetek? Avagy nem filiszteus vagyok-e én és ti Saul szolgái? Válasszatok azért magatok közül egy embert, és jöjjön le hozzám.
9 Ha azután meg bír velem vívni és engem legyőz: akkor mi a ti szolgáitok leszünk; ha pedig én győzöm le őt és megölöm: akkor ti legyetek a mi szolgáink, hogy szolgáljatok nekünk.
10 Monda továbbá a filiszteus: Én gyalázattal illetém a mai napon Izrael seregét, állítsatok azért ki ellenem egy embert, hogy megvívjunk egymással.
11 Mikor pedig meghallotta Saul és az egész Izrael a filiszteusnak ezt a beszédét, megrettenének és igen félnek vala.
12 És Dávid, Júda [városából], Bethlehemből való amaz efratita embernek volt a fia, akit Isainak hívtak, akinek nyolc fia volt, és e férfiú a Saul idejében vén ember vala, emberek közt [korban] előhaladt.
13 És Isainak három idősebbik fia Saullal elment a háborúba. Az ő három fiának pedig, akik a háborúba menének, [ezek] valának neveik: az idősebbik Eliáb, a második Abinádáb és a harmadik Samma.
14 És Dávid volt a legkisebbik. Mikor pedig a három idősebb elment Saul után:
15 Dávid elméne és visszatére Saultól, hogy atyjának juhait őrizze Bethlehemben.
16 A filiszteus pedig előjön vala reggel és este, és kiáll vala negyven napon át.
17 És monda Isai az ő fiának, Dávidnak: Vedd testvéreid számára ezt az efa pergelt búzát és ezt a tíz kenyeret, és sietve vidd el a táborba testvéreidhez.
18 Ezt a tíz sajtot pedig vidd el az ezredesnek, és látogasd meg testvéreidet, hogy jól vannak-e, és hozz tőlük jelt.
19 Saul pedig azokkal együtt és az egész Izrael az Elah völgyében valának, hogy harcolnának a filiszteusok ellen.
20 Felkele azért Dávid korán reggel, és a nyájat egy pásztorra bízván, felvette a [terhet] és elment, amint meghagyta neki Isai; és eljutott a tábor kerítéséhez; a sereg pedig, mely kivonult csatarendben, hadi zajt támasztott.
21 És csatarendbe állának Izrael és a filiszteusok, csatarend csatarend ellen.
22 Akkor Dávid rábízta a holmit arra, aki a hadi szerszámokat őrzi, és elfuta a harctérre és odaérve, kérdezősködék testvéreinek állapota felől.
23 És míg ő beszélt velük, íme a bajnok férfi, a Góliáth nevű filiszteus, aki Gáthból való volt, előjöve a filiszteusok csatarendjei közül, és most is hasonlóképpen beszél vala; és meghallá [ezt] Dávid.
24 Az izraeliták pedig, mikor látták azt a férfit, mindnyájan elfutának előle, és igen félnek vala.
25 És mondának az izraeliták: Láttátok-e azt a férfit, aki feljöve? Mert azért jött ki, hogy gyalázattal illesse Izraelt. Ha valaki megölné őt, nagy gazdagsággal ajándékozná meg a király, leányát is neki adná, és atyjának házát szabaddá tenné Izraelben.
26 És szóla Dávid azoknak az embereknek, akik ott állának vele, mondván: Mi történik azzal, aki megöli ezt a filiszteust, és elveszi a gyalázatot Izraelről? Mert kicsoda ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázattal illeti az élő Istennek seregét?!
27 A nép pedig e beszéd szerint felele neki, mondván: Ez történik azzal az emberrel, aki megöli őt.
28 És meghallá Eliáb az ő nagyobbik testvére, hogy az emberekkel beszéle; és nagyon megharaguvék Eliáb Dávidra, és monda: Miért jöttél ide, és kire bíztad azt a néhány juhot, amely a pusztában van? Ismerem vakmerőségedet és szívednek álnokságát, hogy csak azért jöttél ide, hogy megnézd az ütközetet!
29 Dávid pedig felele: Ugyan mit cselekedtem én most? hiszen csak szóbeszéd volt ez.
30 És elfordula tőle egy másikhoz, és ugyan úgy szóla, [mint korábban], és a nép is az előbbi beszéd szerint válaszola neki.
31 És mikor meghallották azokat a szavakat, amelyeket Dávid szóla, megmondák Saulnak, ki magához hívatá őt.
32 És monda Dávid Saulnak: Senki se csüggedjen el e miatt; elmegy a te szolgád és megvív ezzel a filiszteussal.
33 Saul pedig monda Dávidnak: Nem mehetsz te e filiszteus ellen, hogy vele megvívj, mert te gyermek vagy, ő pedig ifjúságától fogva hadakozó férfi vala.
34 És felele Dávid Saulnak: Pásztor volt a te szolgád, atyjának juhai mellett; és ha eljött az oroszlán és a medve, és elragadott egy bárányt a nyáj közül:
35 Elmentem utána és levágtam, és kiszabadítám szájából; ha pedig ellenem támadott: megragadtam szakálánál fogva, és levágtam és megöltem őt.
36 A te szolgád mind az oroszlánt, mind a medvét megölte: Úgy lesz azért e körülmetéletlen filiszteus is, mint azok közül egy, mert gyalázattal illeté az élő Istennek seregét.
37 És monda Dávid: Az Úr, aki megszabadított engem az oroszlánnak és a medvének kezéből, meg fog szabadítani engem e filiszteusnak kezéből is. Akkor monda Saul Dávidnak: Eredj el, és az Úr legyen veled!
38 És felöltözteté Saul Dávidot a maga harci ruhájába; rézsisakot tett a fejére, és felöltözteté őt páncélba.
39 Akkor Dávid felköté kardját harci ruhája fölé, és járni akart, mert még nem próbálta. És monda Dávid Saulnak: Nem bírok ezekben járni, mert még nem próbáltam; és leveté azokat Dávid magáról.
40 És kezébe vette botját, és kiválasztván magának a patakból öt síma kövecskét, eltevé azokat pásztori szerszámába, mely vele volt, tudniillik tarisznyájába, és parittyájával kezében közeledék a filiszteushoz.
41 Akkor elindult a filiszteus is, és Dávidhoz közeledék, az az ember pedig, aki a pajzsát hordozza, előtte vala.
42 Mikor pedig oda tekinte a filiszteus, és meglátta Dávidot, megvetette őt, mert ifjú volt és piros, egyszersmind szép tekintetű.
43 És monda a filiszteus Dávidnak: Eb vagyok-e én, hogy te bottal jössz reám? És szidalmazá a filiszteus Dávidot Istenével [együtt].
44 Monda továbbá a filiszteus Dávidnak: Jöjj ide hozzám, hogy testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak adjam.
45 Dávid pedig monda a filiszteusnak: Te karddal, dárdával és pajzzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izrael seregei Istenének nevében megyek ellened, akit te gyalázattal illetél.
46 A mai napon kezembe ad téged az Úr, és megöllek téged, és fejedet levágom rólad. A filiszteusok seregének tetemét pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak fogom adni a mai napon, hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izraelnek Istene.
47 És tudja meg ez az egész sokaság, hogy nem kard által és nem dárda által tart meg az Úr, mert az Úré a had, és ő titeket kezünkbe fog adni.
48 És mikor a filiszteus felkészült, és elindult, és Dávid felé közeledék: Dávid is sietett és futott a viadalra a filiszteus elé.
49 És Dávid benyúlt kezével a tarisznyába és kivett onnan egy követ, és elhajítván, homlokán találta a filiszteust, úgy, hogy a kő homlokába mélyede, és arccal a földre esék.
50 Így Dávid erősebb volt a filiszteusnál, parittyával és kővel. És levágta a filiszteust és megölte őt, pedig kard nem is vala a Dávid kezében.
51 És oda futott Dávid, és reá állott a filiszteusra, és vevé annak kardját, kirántotta hüvelyéből, és megölé őt, és fejét azzal levágta. A filiszteusok pedig amint meglátták, hogy az ő hősük meghalt, megfutamodának.
52 És felkelének Izrael és Júda férfiai és felkiáltának, és üldözék a filiszteusokat egészen Gáthig és Ekron kapujáig. És hullának a filiszteusok sebesültjei a Saraim felé [vezető] úton Gáthig és Ekronig.
53 Visszatérének azután Izrael fiai a filiszteusok üldözéséből, és feldúlták azoknak táborát.
54 Dávid pedig felvevé a filiszteusnak fejét, és elvitte Jeruzsálembe, fegyvereit pedig a maga sátorába rakta le.
55 Saul pedig mikor látta, hogy Dávid kiment a filiszteus elé, monda Abnernek, a sereg fővezérének: Abner! ki fia e gyermek? És felele Abner: Él a te lelked oh király, hogy nem tudom!
56 És monda a király: Kérdezd meg tehát, hogy ki fia ez az ifjú?
57 És amint visszajött Dávid, miután megölte a filiszteust, megfogá őt Abner, és Saulhoz vitte; és a filiszteusnak feje kezében vala.
58 És monda neki Saul: Ki fia vagy te, oh gyermek? Dávid pedig felele: A te szolgádnak, a Bethlehemből való Isainak a fia vagyok.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonnyal látom, hogy nem személyválogató az Isten; Apcs 10:1 – 10:48 Kornélius és háza népe Péter által megtér és megkeresztelkedik
És amint méne, lőn, hogy közelgete Damaszkuszhoz, és nagy hirtelenséggel fény sugárzá őt körül a mennyből: Apcs 9:1 – 9:43 Saul megtérése és első élményei
Saulus pedig pusztítá az anyaszentegyházat, házról-házra járva, és férfiakat és asszonyokat elővonszolva, tömlöcbe veti vala. Apcs 8:1 – 8:40 Saul az anyaszentegyházat pusztítja 1 Saulus