Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Csináltata pedig Dávid magának házakat az ő városában; és helyet készített az Isten ládájának, és annak sátort állított fel.
2 Akkor monda Dávid: Nem [szabad] másnak hordozni az Isten ládáját, hanem csak a lévitáknak, mert az Úr őket választotta, hogy hordozzák az Isten ládáját, és neki szolgáljanak mindörökké.
3 Összegyűjté azért Dávid Jeruzsálembe az egész Izrael népét, hogy az Úr ládáját az ő helyére vitesse, melyet számára csináltatott vala.
4 Összegyűjté Dávid az Áron fiait is és a lévitákat.
5 A Kéhát fiai között fő vala Uriel, és az ő atyjafiai százhúszan [valának].
6 A Mérári fiai között Asája volt a fő, és az ő atyjafiai kétszázhúszan [valának].
7 A Gerson fiai között Jóel volt a fő, és az ő atyjafiai százharmincan [valának].
8 Az Elisáfán fiai között Semája volt a fő, és az ő atyjafiai kétszázan [valának].
9 A Hebron fiai között Eliel volt a fő, és az ő atyjafiai nyolcvanan [valának].
10 Az Uzziel fiai között fő vala Amminádáb, és az ő atyjafiai száztizenketten.
11 Hivatá akkor Dávid Sádók és Abjátár papokat, a léviták közül pedig Urielt, Asáját, Jóelt, Sémáját, Elielt és Amminádábot.
12 És monda nekik: Ti vagytok a léviták családfői. Szenteljétek meg magatokat s a ti atyátokfiait, és vigyétek az Úrnak, Izrael Istenének ládáját [arra a helyre, amelyet] készítettem számára.
13 Minthogy kezdettől fogva nem [művelték ezt], az Úr, a mi Istenünk csapást bocsátott reánk, mert nem kerestük őt a rendtartás szerint.
14 Megszentelék azért magukat a papok és a léviták, hogy vigyék az Úrnak, Izrael Istenének ládáját.
15 És felvevék a léviták fiai az Isten ládáját, úgy, amint Mózes meghagyta volt az Úrnak beszéde szerint, a rudakkal vállaikra.
16 És monda Dávid a léviták fejedelmeinek, hogy állítsanak az ő atyjukfiai közül éneklőket, éneklőszerszámokkal, lantokkal, citerákkal és cimbalmokkal, hogy énekeljenek felemelt szóval, nagy örömmel.
17 Választák azért a léviták Hémánt a Jóel fiát, és az ő atyjafiai közül Asáfot, a Berekiás fiát, és a Mérári fiai közül, akik azoknak atyjukfiai valának, Etánt, a Kúsája fiát.
18 És ő velük együtt az ő atyjukfiait másod renden, Zakariást, Bént, Jeázielt, Semirámótot, Jéhielt, Unnit, Eliábot, Benáját, Maaséját, Mattithját, Elifélet, Miknéját, Obed-Edomot és Jehielt, akik ajtónállók valának.
19 Éneklők: Hémán, Asáf és Etán, réz cimbalmokkal, hogy zengedezzenek;
20 Zakariás, Aziel, Semirámót, Jéhiel, Unni, Eliáb, Maaséja és Benája lantokkal a szüzek módjára;
21 Mattithja, Eliféle, Miknéja, Obed-Edom, Jéhiel és Azaziás, hogy énekeljenek citerákkal a nyolchúrú szerint.
22 És Kénániás volt a léviták vezére az éneklésben, ő igazgatá az éneklést, mivel tudós vala.
23 Berekiás és Elkána a láda előtt való ajtónállók valának:
24 Sébániás pedig és Jósafát, Nétanéel, Amásai, Zakariás, Benája és Eliézer papok kürtölnek vala az Isten ládája előtt; Obed-Edom és Jéhija, akik kapunállók valának, a láda után [mennek vala].
25 Dávid pedig s az Izrael vénei és az ezredek vezérei, akik elmenének, hogy felvigyék az Úr szövetségének ládáját az Obed-Edom házából, nagy örömben valának.
26 Lőn pedig, mikor az Isten megsegíté a lévitákat, akik az Úr szövetségének ládáját viszik vala, áldozának hét tulokkal és hét kossal.
27 Dávid pedig bíborból csinált ruhába öltözvén, valamint a léviták mind, akik a ládát viszik vala, az éneklők is és Kénániás, aki az éneklés vezére vala, énekelének (Dávidon pedig gyolcsból csinált efód vala).
28 És az egész Izrael vivé az Úr szövetségének ládáját nagy örömmel, kürtökkel, trombitákkal, cimbalmokkal, zengedezvén lantokkal és citerákkal.
29 Mikor pedig immár az Úr szövetségének ládája a Dávid városába jutott, Mikál a Saul leánya kitekinte az ablakon, s látván, hogy Dávid király táncol és vigad, szívében megutálá őt.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által, Tit 3:1
Aki önmagát adta mi értünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt. Tit 2:1 – 2:15 Különböző állapotúak
Mert szükséges, hogy a püspök feddhetetlen legyen, mint Isten sáfára; nem akaratos, nem haragos, nem részeges, nem verekedő, nem rút nyerészkedő; Tit 1:1 – 1:16