Dávidot elküldik a filiszteus vezérek: Isten szabadítása a veszélyes helyzetből.

Az 1Sámuel 29-ben a filiszteusok seregei összegyűlnek, hogy Izráel ellen vonuljanak, és Dávid Ákhissal együtt halad a csapatokkal. A filiszteus fejedelmek azonban felháborodnak, amikor meglátják Dávidot: nem bíznak benne, mert attól félnek, hogy a csatában ellenük fordul, és így „visszanyeri” Saul kegyét. Ákhis megvédi Dávidot, és hűségesnek mondja őt, mégis enged a nyomásnak, és felszólítja Dávidot, hogy menjen vissza, nehogy baj legyen. Dávid színleg értetlenkedik, mintha igazságtalanság érné, de a történet mégis egyértelmű: az Úr így szabadítja ki őt egy olyan helyzetből, amelyben a saját népe ellen kellett volna harcolnia. A fejezet üzenete józanító: a kompromisszum könnyen olyan pontra sodor, ahol már nincs „tiszta” megoldás, mégis Isten képes irgalomból ajtót nyitni, és kimenteni a szolgáját, mielőtt végzetes lépésre kényszerülne.

1Sám 29:1 – 29:11

A Filiszteusok Dávidot visszaküldik

  1 Akkor a filiszteusok összegyűjték minden seregeiket Afeknél; Izrael pedig tábort jár vala a forrásnál, [mely] Jezréel mellett van.
  2 És a filiszteusok vezérei kivonulának, ki százzal, ki ezerrel, Dávid pedig és az ő emberei hátul menének Ákhissal.
  3 És mondának a filiszteusok vezérei: Mit [akarnak] ezek a zsidók? És monda Ákhis a filiszteusok vezéreinek: Avagy nem ez-e Dávid, Saulnak, az Izrael királyának szolgája, aki már napok óta, sőt évek óta nálam van, és nem találtam benne semmi [rosszat] attól a naptól fogva, hogy átjött, a mai napig.
  4 De megharaguvának ő reá a filiszteusok vezérei, és mondának neki a filiszteusok vezérei: Küldd vissza ezt az embert, hogy térjen vissza a helyére oda, amelyet rendeltél neki, és ne jöjjön el mi velünk a harcba, hogy ellenünk ne forduljon a harcban; mert ugyan mivel tehetné magát kedvesebbé ura előtt, hacsak nem ezeknek a vitézeknek fejeivel?
  5 Avagy nem ez-e Dávid, akiről [így] énekelnek a körtáncban: Megverte Saul az ő ezrét, és Dávid is az ő tízezerét?
  6 Szólítá azért Ákhis Dávidot, és monda neki: Él az Úr, hogy te becsületes vagy, és kedves előttem mind kimenésed, mind bejövésed velem a táborba, mert semmi rosszat nem találtam benned attól a naptól fogva, hogy hozzám jöttél, e mai napig; de a vezérek előtt nem vagy kedves.
  7 Most azért térj vissza, és menj el békességben, és [semmit] se cselekedjél, ami a filiszteusok vezérei előtt helytelen.
  8 És monda Dávid Ákhisnak: Vajon mit cselekedtem, és mit találtál a te szolgádban attól a naptól fogva, hogy nálad voltam, a mai napig, hogy ne menjek el, és ne harcoljak a királynak, az én uramnak ellenségei ellen?
  9 Ákhis pedig felele, és monda Dávidnak: Tudom; bizonyára kedves vagy előttem, mint az Istennek angyala; de a filiszteusok vezérei mondák: El ne jöjjön velünk a harcba.
  10 Azért kelj fel korán reggel uradnak szolgáival együtt, akik veled eljövének; keljetek fel korán reggel, mihelyt megvirrad, és menjetek el.
  11 Felkele azért Dávid embereivel együtt, hogy korán reggel elmenjen és visszatérjen a filiszteusok földére. A filiszteusok pedig felmenének Jezréelbe.