Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Ezek pedig az Izrael fiainak nevei, akik Jákóbbal Egyiptomba menének; ki-ki az ő házanépével méne:
2 Rúben, Simeon, Lévi és Júda;
3 Izsakhár, Zebulon és Benjámin;
4 Dán és Nafthali, Gád és Áser.
5 Mindazok a lelkek pedig, akik Jákób ágyékából származtak vala, hetvenen valának. József pedig Egyiptomban vala.
6 És meghala József és minden ő atyjafia és az az egész nemzedék.
7 Izrael fiai pedig szaporák valának, szaporodának és sokasodának és igen-igen elhatalmazának, úgy hogy megtelék velük az ország.
8 Azonközben új király támada Egyiptomban, aki Józsefet nem ismerte vala.
9 És monda az ő népének: Íme az Izrael fiainak népe több, és hatalmasabb nálunknál.
10 Nosza bánjunk okosan vele, hogy el ne sokasodjék és az ne legyen, hogy ha háború támad, ő is ellenségünkhöz adja magát és ellenünk harcoljon és az országból kimenjen.
11 Rendelének azért föléjük robotmestereket, hogy nehéz munkákkal sanyargassák őket. És építe a fáraónak gabonatartó városokat, Pithomot és Ramszeszt.
12 De minél inkább sanyargatják vala őt, annál inkább sokasodik és annál inkább terjeszkedik vala, s félnek vala az Izrael fiaitól.
13 Pedig kegyetlenül dolgoztaták az egyiptomiak az Izrael fiait.
14 És kemény munkával keseríték életüket, sárcsinálással, téglavetéssel és mindenféle mezei munkával, minden munkájukkal, melyeket kegyetlenül dolgoztatnak vala velük.
15 És szóla Egyiptom királya a héber bábáknak, akik közül egyiknek Sifra, a másiknak Puá vala neve.
16 És monda: Mikoron héber asszonyok körül bábálkodtok, nézzetek a szülőszékre: ha fiú az, azt öljétek meg, ha pedig leány az, hadd éljen.
17 De a bábák félék az Istent és nem cselekedének úgy amint Egyiptom királya parancsolta vala nekik, hanem életben hagyják vala a gyermekeket.
18 Hívatá annak okáért Egyiptom királya a bábákat és monda nekik: Miért műveltétek azt, hogy életben hagytátok a gyermekeket?
19 A bábák pedig mondának a fáraónak: Mert a héber asszonyok nem olyanok, mint az egyiptombeliek: mert azok élet-erősek; minekelőtte a bába hozzájuk eljutna, már szülnek.
20 Annak okáért jól tőn Isten a bábákkal, a nép pedig sokasodék és igen elhatalmazék.
21 És lőn, hogy mivel a bábák félék az Istent: megépíté az ő házukat.
22 Parancsola azért a fáraó minden ő népének, mondván: Minden fiút, aki születik, vessetek a folyóvízbe, a leányt pedig hagyjátok mind életben.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Felelvén pedig Jézus, monda neki: Távozz tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj. Luk 4:1 –
Immár pedig a fejsze is rávettetett a fák gyökerére: minden fa azért, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és a tűzre vettetik. Luk 3:1 –
És íme az Úrnak angyala hozzájuk jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének. Luk 2:1 – 2:52 Krisztus születése 1 És