4Móz 11:1 – 11:35

Táborégés

  1 És lőn, hogy panaszolkodék a nép az Úr hallására, [hogy] rosszul [van dolga]. És meghallá az Úr, és haragra gerjede, és felgyullada ellenük az Úrnak tüze és megemészté a tábornak szélét.
  2 Kiálta azért a nép Mózeshez, és könyörge Mózes az Úrnak, és megszűnék a tűz.
  3 És nevezé azt a helyet Thaberának; mert felgyulladt vala ellenük az Úrnak tüze.

A nép kívánsága

  4 De a gyülevész nép, amely köztük vala, kívánságba esék, és Izrael fiai is újra siránkozni kezdének, és mondának: Kicsoda ad nekünk húst ennünk?
  5 Visszaemlékezünk a halakra, amelyeket ettünk Egyiptomban ingyen, az ugorkákra és dinnyékre, a párhagymákra, vereshagymákra és a foghagymákra.
  6 Most pedig a mi lelkünk eleped, mindennek híjával lévén; szemünk előtt nincs egyéb mint manna.
  7 (A manna pedig olyan vala mint a koriandrom magva, a színe pedig mint a bdelliomnak színe.
  8 Kiomol vala pedig a nép, és szedik vala [a mannát], és őrlik vala kézimalmokban, vagy megtörik vala mozsárban, és megfőzik vala fazékban, és csinálnak vala abból pogácsákat: az íze pedig olyan vala, mint az olajos kalácsé.
  9 Mikor pedig a harmat leszáll vala a táborra éjjel, a manna is mindjárt leszáll vala arra.)
  10 És meghallá Mózes, hogy sír a nép, az ő nemzetsége szerint, ki-ki az ő sátorának nyílása előtt; és igen felgerjede az Úr haragja, és nem tetszék az Mózesnek.
  11 És monda Mózes az Úrnak: Miért nyomorítád meg a te szolgádat? és miért nem találék kegyelmet a te szemeid előtt, hogy ez egész népnek terhét én reám vetéd?
  12 Avagy tőlem fogantatott-e mind ez egész nép? avagy én szültem-e őt, hogy azt mondod nekem: Hordozd őt a te kebleden, amiképpen hordozza a dajka a csecsemőt, arra a földre, amely felől megesküdtél az ő atyáinak?
  13 Hol vegyek én húst, hogy adjam azt mind ez egész népnek? mert reám sírnak, mondván: Adj nekünk húst, hadd együnk!
  14 Nem viselhetem én magam mind ez egész népet; mert erőm felett van.
  15 Ha így cselekszel velem, kérlek ölj meg engemet, ölj meg ha kedves vagyok előtted, hogy ne lássam az én nyomorúságomat.

Hetven vén, aki prófétál

  16 Monda azért az Úr Mózesnek: Gyűjts egybe nekem hetven férfiút Izrael vénei közül, akikről tudod, hogy vénei a népnek és annak elöljárói, és vidd őket a gyülekezet sátorához, és álljanak ott veled.
  17 Akkor alá szállok, és szólok ott veled, és elszakasztok abból a lélekből, amely te benned van, és teszem ő beléjük, hogy viseljék te veled a népnek terhét, és ne viseljed te magad.
  18 A népnek pedig mondd meg: Készítsétek el magatokat holnapra, és húst esztek; mert sírtatok az Úr hallására, mondván: Kicsoda ad nekünk húst ennünk? mert jobban vala nekünk dolgunk Egyiptomban. Azért az Úr ad nektek húst és enni fogtok.
  19 Nem [csak] egy napon esztek, sem két napon, sem öt napon, sem tíz napon, sem húsz napon;
  20 Hanem egy egész hónapig, míglen kijön az orrotokon, és utálatossá lesz előttetek; mivelhogy megvetettétek az Urat, aki közöttetek van; és sírtatok őelőtte mondván: Miért jöttünk ide ki Egyiptomból?
  21 És monda Mózes: Hatszáz ezer gyalogos e nép, amely között én vagyok, és te azt mondod: Húst adok nekik, és esznek egy egész hónapig?!
  22 Nemde juhok és ökrök vágattatnak-e nekik, hogy elég legyen nekik? vagy a tengernek minden hala összegyűjtetik-e nekik, hogy elég legyen nekik?
  23 Akkor monda az Úr Mózesnek: Avagy megrövidült-e az Úrnak keze? Majd meglátod: beteljesedik-e neked az én beszédem vagy nem?
  24 Kiméne azért Mózes, és elmondá a népnek az Úr beszédét, és összegyűjte hetven férfiút a nép vénei közül, és állatá őket a sátor körül.
  25 Akkor leszálla az Úr felhőben, és szóla neki, és elszakaszta abból a lélekből, amely vala őbenne, és adá a hetven vén férfiúba. Mihelyt pedig megnyugovék ő rajtuk a lélek, menten prófétálának, de nem többé.
  26 Két férfiú azonban elmaradt vala a táborban; egyiknek neve Eldád, a másiknak neve Médád, és ezeken is megnyugodott vala a lélek; mert azok is az összeírottak közül valók, de nem mentek vala el a sátorhoz, és mégis prófétálának a táborban.
  27 Elfutamodék azért egy ifjú, és megjelenté Mózesnek, és monda: Eldád és Médád prófétálnak a táborban.
  28 Akkor felele Józsué, a Nún fia, Mózes szolgája, az ő választottai közül való, és monda: Uram, Mózes, tiltsd meg őket!
  29 És felele neki Mózes: Avagy értem buzgólkodol-e? Vajha az Úrnak minden népe próféta volna, hogy adná az Úr az ő lelkét ő beléjük.

Fürjek és Kibrot-thaavá, azaz kívánság sírjai

  30 Ezután visszatére Mózes a táborba, ő és az Izrael vénei.
  31 És szél jöve ki az Úrtól, és hoza fürjeket a tengertől, és bocsátá a táborra egynapi járásnyira egy felől, és egynapi járásnyira más felől a tábor körül, és mintegy két sing magasságnyira a földnek színén.
  32 Akkor felkele a nép [és] azon az egész napon, és egész éjjel, és az egész következő napon gyűjtének maguknak fürjeket, aki keveset gyűjtött is, gyűjtött tíz hómert, és kiteregeték azokat maguknak a tábor körül.
  33 A hús még foguk között vala, és meg sem emésztették vala, amikor az Úrnak haragja felgerjede a népre és megveré az Úr a népet igen nagy csapással.
  34 És elnevezék azt a helyet Kibrot-thaavának: mert ott temeték el a mohó népet.
  35 Kibrot-thaavától elméne a nép Haseróthba; és ott valának Haseróthban.