Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Lőn pedig azután, meghala az Ammon fiainak királya, és uralkodék helyette Hánon, az ő fia.
2 És monda Dávid: Irgalmasságot teszek Hánonnal, Náhás fiával, miképpen az ő atyja is velem irgalmasságot tett; és hozzá külde Dávid, hogy vigasztalja őt szolgái által atyja [halála] felől. Mikor Dávid szolgái Ammon fiainak földére érkezének:
3 Mondának az Ammon fiainak vezérei Hánonnak, az ő uruknak: Vajon becsüli-e Dávid ezzel előtted a te atyádat, hogy hozzád vigasztalókat küldött? Vajon Dávid nem inkább azért küldötte-e hozzád szolgáit, hogy a várost megszemléljék és kikémleljék és teljesen elpusztítsák.
4 Elfogatá azért Hánon a Dávid szolgáit, és szakáloknak felét lenyiratá, és ruháikat félben elmetszeté az alfelekig, és elbocsátá őket.
5 Amint ezt Dávidnak hírül hozták, eleikbe külde, (mert ezek az emberek igen meggyaláztattak) és ezt üzené a király: Maradjatok Jerikóban mindaddig, míg megnevekedik szakállatok; és [úgy] jöjjetek haza.
6 Látván pedig az Ammon fiai, hogy gyűlöltekké lettek Dávid előtt, követet küldének az Ammon fiai, és felfogadák Szíriában a Béth-réhóbbelieket és ugyancsak Szíriában a cóbeusokat, húszezer gyalogot, és Maakának királyát ezer emberrel, és a tóbbelieket, tizenkétezer embert.
7 Amint ezt Dávid meghallá, elküldötte Joábot és a vitézeknek egész seregét.
8 Kivonulának az Ammon fiai is, és csatarendbe állottak a kapu bejárata előtt. A szíriabeli cóbeusok, réhóbbeliek, tóbbeliek és Maaka magukban valának a mezőn.
9 Látván pedig Joáb, hogy mind elől, mind hátul ellenség van ő ellene, kiválogatá az Izrael népének színét, és a szíriabeliek ellenében állítá fel.
10 A népnek maradékát az ő öccsének, Abisainak vezetésére bízta, hogy felállítsa azt Ammon fiainak ellenében.
11 És monda: Ha erősebbek lesznek a szíriabeliek nálamnál, nekem segítségül légy. Ha pedig az Ammon fiai náladnál hatalmasabbak lesznek, elmegyek, hogy megsegítselek.
12 Légy erős és legyünk bátrak a mi nemzetségünkért és a mi Istenünknek városaiért; és az Úr cselekedjék úgy, amint neki tetszik.
13 Elérkezék azért Joáb és az ő vele való sereg a szíriabeliek ellen az ütközetre, és megfutamodának őelőtte.
14 Látván pedig az Ammon fiai, hogy megfutamodtak a szíriabeliek, megfutamodának [ők is] Abisai előtt, és beszaladának a városba; és megtére Joáb az Ammon fiaitól és méne Jeruzsálembe.
15 Mikor pedig látták a szíriabeliek, hogy megverettettek az izraeliták által, ismét együvé gyülekezének.
16 És elkülde Hadadézer, és elhozatá a szíriabelieket, akik a vizen túl [valának], és jövének Helámba; és Sobák, Hadadézernek fővezére volt élükön.
17 Megizenék pedig Dávidnak, aki egybegyűjté egész Izraelt, és általméne a Jordánon, és juta Hélámhoz: és sereget rendelének a szíriabeliek Dávid ellen, és megütközének vele.
18 De a szíriabeliek megfutamodtak Izrael előtt, és levága Dávid a szíriabeliek közül hétszáz szekerest és negyvenezer lovagot, Sobákot is, a seregnek fővezérét megölé; és ugyanott meghala.
19 Mikor pedig látták mindazok a királyok, akik Hadadézernek szolgái valának, hogy az Izrael által megverettek, békét kötöttek Izraellel és nekik szolgálának; és nem merének többé a szíriabeliek kijőni az Ammon fiainak segítségére.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy
És Jézus azonnal megengedé nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezren;
Némely pedig a jó földbe esék; és ad vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harminc annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz