Ján 11:1 – 11:57

Lázár feltámasztása

  1 Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az ő testvérének, Márthának falujából.
  2 Az a Mária volt pedig az, akinek a testvére Lázár beteg vala, aki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait.
  3 Küldének azért a testvérek ő hozzá, mondván: Uram, íme, akit szeretsz, beteg.
  4 Jézus pedig, amikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia.
  5 Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt.
  6 Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, ahol vala.
  7 Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába.
  8 Mondának neki a tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a júdabeliek, és újra oda mégy?
  9 Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-e a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.
  10 De aki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.
  11 Ezeket mondá; és ezután monda nekik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt.
  12 Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.
  13 Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.
  14 Ekkor azért nyilván monda nekik Jézus: Lázár megholt.
  15 És örülök, hogy nem voltam ott, ti értetek, hogy higgyetek. De menjünk el ő hozzá!
  16 Monda azért Tamás, aki Kettősnek mondatik, az ő tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.
  17 Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban.
  18 Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira;
  19 És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérük felől.
  20 Mártha azért, amint hallja vala, hogy Jézus jő, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala.
  21 Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
  22 De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.
  23 Monda neki Jézus: Feltámad a te testvéred.
  24 Monda neki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.
  25 Monda neki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énbennem, ha meghal is, él;
  26 És aki csak él és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?
  27 Monda neki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, aki e világra jövendő vala.
  28 És amint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az ő testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged.
  29 Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne.
  30 Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, ahová Mártha elébe ment vala.
  31 A zsidók azért, akik ő vele otthon valának és vigasztalák őt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon.
  32 Mária azért, amint oda ére, ahol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván neki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem.
  33 Jézus azért, amint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók [is], elbúsula lelkében és igen megrendüle.
  34 És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának neki: Uram, jer és lásd meg!
  35 Könnyekre fakadt Jézus.
  36 Mondának azért a zsidók: Íme, mennyire szerette őt!
  37 Némelyek pedig mondának közülük: Nem megtehette volna-e ez, aki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?
  38 Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta.
  39 Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda neki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.
  40 Monda neki Jézus: Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?
  41 Elvevék azért a követ onnan, ahol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem.
  42 Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.
  43 És mikor ezeket mondá, fennszóval kiálta: Lázár, jöjj ki!
  44 És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orcája kendővel vala leborítva. Monda nekik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni.
  45 Sokan hivének azért ő benne ama zsidók közül, akik Máriához mentek vala, és láták, amiket cselekedett vala.
  46 De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nekik, amiket Jézus cselekedett vala.
  47 Egybegyűjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok csodát művel.
  48 Ha ekképpen hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet.
  49 Egy pedig ő közülük, Kajafás, aki főpap vala abban az esztendőben, monda nekik: Ti semmit sem tudtok.
  50 Meg sem gondoljátok, hogy jobb nekünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.
  51 Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért;
  52 És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse.
  53 Ama naptól azért azon tanakodának, hogy őt megöljék.
  54 Jézus azért nem jár vala többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elméne onnan a vidékre, a pusztához közel, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodék az ő tanítványaival.
  55 Közel vala pedig a zsidók húsvétja: és sokan menének fel Jeruzsálembe a vidékről húsvét előtt, hogy megtisztuljanak.
  56 Keresék azért Jézust, és szólnak vala egymással a templomban állva: Mit gondoltok, hogy nem jön-e fel az ünnepre?
  57 A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot adtak, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg, hogy őt megfogják.