2Krón 6:1 – 6:42

Salamon templomszentelési imája

  1 Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy ő lakoznék ködben.
  2 Én pedig lakóházat építettem neked, helyet, ahol örökké lakjál.
  3 Azután megfordult a király, és megáldá Izrael egész gyülekezetét; és Izrael egész gyülekezete felállott.
  4 És monda: Áldott az Úr, Izrael Istene, ki szólott volt az ő szája által az én atyámnak, Dávidnak, és [hatalmas] kezeivel beteljesítette, mondván:
  5 Attól a naptól fogva, amelyen kihozám az én népemet Egyiptom földéből, soha nem választottam egyetlen várost sem az Izrael minden nemzetségei közül, hogy házat építenének, amelyben lenne az én nevem, sem férfit nem választottam, hogy az én népemnek Izraelnek vezére lenne.
  6 Hanem Jeruzsálemet választottam, hogy az én nevem abban lenne, és választám Dávidot, hogy [vezére] lenne az én népemnek, Izraelnek.
  7 Ámbár az én atyám, Dávid elvégezé magában, hogy házat építene az Úrnak, Izrael Istenének,
  8 De az Úr azt mondotta Dávidnak, az én atyámnak: Azt, hogy arra gondoltál, hogy az én nevemnek házat építs, jól tetted, hogy szívedben ezt elvégezted;
  9 Mégis nem te építesz házat nekem, hanem a te fiad, aki a te ágyékodból származik, ő épít az én nevemnek házat.
  10 És beteljesíté most az Úr az ő beszédét, amelyet szólott; mert felkelék az én atyám Dávid helyett, és ülék az Izrael királyi székébe, amint az Úr megmondotta volt; és megépítém a házat az Úrnak, Izrael Istene nevének.
  11 És abba helyeztem a ládát, amelyben az Úrnak szövetsége van, melyet szerzett volt az Izrael fiaival.
  12 És oda állott [Salamon] az Úr oltára elé, az Izrael egész gyülekezetével szemben, és kezeit kiterjesztette.
  13 Salamon pedig egy széket csináltatott vala rézből, amelyet a tornácnak közepén helyeztetett el, melynek hossza öt sing, szélessége is öt sing, magassága pedig három sing vala. Felálla abba, és térdeire esvén az egész Izrael gyülekezete előtt, kezeit az ég felé kiterjeszté,
  14 És monda: Oh Uram, Izraelnek Istene, nincsen hozzád hasonló Isten sem mennyben, sem földön, aki megtartod a te fogadásodat és irgalmasságodat a te szolgáidhoz, akik te előtted teljes szívvel járnak!
  15 Ki megtartottad a te szolgádnak, az én atyámnak, Dávidnak, amit szólottál neki; mert te magad szólottál, és kezeiddel beteljesítéd, amint e mai napon megtetszik.
  16 Most azért, oh Uram, Izraelnek Istene, tartsd meg, amit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak ígértél, mondván: Nem fogy el előttem a te magodból való férfiú, aki az Izraelnek királyi székében üljön; csakhogy a te fiaid őrizzék meg az ő útjukat, hogy az én törvényemben járjanak, mint te én előttem jártál.
  17 Most azért, oh Uram, Izraelnek Istene, bizonyosodjék meg a te beszéded, melyet szólottál volt a te szolgádnak, Dávidnak!
  18 (Avagy lakozhatnék-e valósággal az Isten e földön az emberek között? Ím az egek és az egeknek egei téged be nem foghatnak, mennyivel kevésbé e ház, amelyet én építettem.)
  19 És tekints a te szolgád könyörgésére és imádságára, oh én Uram Istenem, meghallgatván kiáltását és könyörgését, amellyel könyörög a te szolgád előtted!
  20 Hogy a te szemeid éjjel és nappal figyelmezzenek e házra, e helyre, amelyről azt mondottad, hogy nevedet abba helyezénded, meghallgatván könyörgését a te szolgádnak, amikor e helyen könyörögne.
  21 Hallgasd meg azért a te szolgádnak és a te népednek Izraelnek könyörgését, amikor könyörögni fognak e helyen; hallgasd meg a te mennyei lakhelyedből, és meghallgatván őket, légy kegyelmes!
  22 Mikor valaki vétkezéndik felebarátja ellen, és esküre köteleztetik, hogy megesküdjék, és ő ide jő, megesküszik oltárod előtt ebben a házban,
  23 Te hallgasd meg a mennyből és vidd véghez, és tégy igaz ítéletet a te szolgáid között, az istentelent megbüntetvén, fejére fordítván az ő útját; és az igazat megigazítván, megfizetvén neki az ő igazsága szerint.
  24 Mikor pedig megverettetik a te néped, az Izrael az ő ellenségeitől, mivel te ellened vétkeztek; és [hozzád] visszatérve vallást tesznek a te nevedről, könyörögnek és imádkoznak te előtted e házban:
  25 Te hallgasd meg a mennyből, és bocsásd meg a te népednek, az Izraelnek bűnét, és hozd vissza őket arra a földre, amelyet adtál nekik és az ő atyáiknak.
  26 Mikor az ég berekesztetik és nem lészen eső, mivel vétkeztek te ellened; és imádkozni fognak e helyen és vallást tesznek a te nevedről és megtérnek bűneikből, mert te sanyargatod őket:
  27 Te hallgasd meg a mennyből, és légy kegyelmes a te szolgáidnak és a te népednek, az Izraelnek; minekutána őket megtanítándod az igaz útra, amelyen járjanak; és adj esőt a te földedre, amelyet adtál a te népednek örökségül.
  28 Éhség ha lesz a földön, ha döghalál, aszály, ragya, sáska, cserebogár; ha az ő ellensége szorongatja az ő birodalmának földében; ha bármiféle csapás és nyomorúság [jövend] reájuk:
  29 Aki akkor könyörög és imádkozik, legyen az bárki; vagy a te néped, az Izrael, ha elismeri ki-ki az ő csapását és fájdalmát, és kezeit e házban kiterjeszténdi:
  30 Te hallgasd meg a mennyből, a te lakhelyedből és légy kegyelmes, és kinek-kinek fizess az ő utai szerint, amint megismerted az ő szívét, mert egyedül csak te ismered az emberek fiainak szívét;
  31 Hogy féljenek téged, járván a te utaidon, míg élnek e föld színén, amelyet adtál volt a mi atyáinknak.
  32 Sőt még az idegent is, aki nem a te néped, az Izrael közül való, ha eljövend messze földről a te nagy nevedért és a te hatalmas kezedért és a te kiterjesztett karodért, mikor ide jutván, könyörögnek e házban:
  33 Te hallgasd meg a mennyből, a te lakóhelyedből, és add meg az idegennek mindazt, amiért könyörög hozzád, hogy megismerjék a földnek minden népei a te nevedet, és tiszteljenek téged úgy, mint a te néped, az Izrael, és ismerjék meg, hogy a te nevedről neveztetik e ház, amelyet én építettem.
  34 Ha a te néped hadba megy ki az ő ellensége ellen azon az úton, amelyen elbocsátod őket; ha könyörögnek, hozzád [fordulván] e város felé, amelyet választottál magadnak, és e ház felé, amelyet a te nevednek építettem:
  35 Te hallgasd meg az égből az ő könyörgésüket és imádságukat, és szerezz nekik igazságot.
  36 Ha vétkeznek ellened (mert nincsen ember, aki nem vétkeznék) és reájuk megharagudván, az ellenség kezébe adod és őket fogságba viendik azok, akiktől megfogattak, messze földre vagy közelre,
  37 És ha az [idegen] földön, ahol fogva tartatnak, magukba szállnak, és megtérvén, az ő fogságuk helyén könyörögnek hozzád, és ezt mondandják: Vétkeztünk, hamisan és gonoszul cselekedtünk;
  38 És megtérendenek te hozzád teljes szívükből és teljes lelkükből az ő fogságuk földében, ahol őket fogva tartják, és könyörögnek [hozzád], az ő földjüknek útja felé [fordulva], amelyet adtál volt az ő atyáiknak, és e város felé, amelyet választottál [magadnak], és e ház felé, amelyet a te nevednek építettem:
  39 Hallgasd meg akkor az ő könyörgésüket és imádságukat a mennyből, a te lakhelyedről, és szerezz nekik igazságot, és bocsásd meg a te népednek, hogy ellened vétkezett.
  40 Most azért, oh én Istenem, legyenek a te szemeid nyitva és füleid legyenek figyelmesek a könyörgésre ezen a helyen.
  41 És most kelj fel, oh Úr Isten, a te nyugodalmadba, te és a te hatalmasságodnak ládája! A te papjaid, oh Úr Isten, öltöztessenek fel üdvösséggel, és a te szentjeid örvendezzenek a jóban.
  42 Oh Úr Isten, ne utáld meg a te felkenetett [király]od orcáját; emlékezzél meg Dávidhoz, a te szolgádhoz való [nagy] irgalmasságaidról!