Jer 49:1 – 49:39

Jövendölés Ammon ellen

  1 Az Ammon fiai felől ezt mondja az Úr: Nincsenek-e Izraelnek fiai? Nincsen-e örököse neki? Miért birtokolja Milkom Gádot, és az ő népe miért lakik annak városaiban?
  2 Azért íme eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és harci riadót hallatok Rabbában az Ammon fiaival, és romhalommá lesz, és leányai tűzzel égettetnek meg, és Izrael birtokolja azokat, akik [most] őt birtokolják, azt mondja az Úr.
  3 Ordíts Hesbon, mert elpusztíttatott Hái! Kiáltsatok Rabbáh leányai, öltözzetek gyászba, sírjatok és futkossatok a szorosokon, mert Milkom a fogságba megy, papjai és fejedelmei is vele együtt.
  4 Mit dicsekedel völgyeddel, völgyed bőségével, engedetlen leány, aki az ő kincseiben bízik [és ezt mondja]: Kicsoda támad ellenem?
  5 Íme én félelmet bocsátok reád, azt mondja az Úr, a Seregek Ura, minden szomszédod felől, és szétrebbentek egymástól, és nem lesz, aki összegyűjtse az elszéledteket.
  6 De azután visszahozom majd a fogságból az Ammon fiait, azt mondja az Úr.
  7 Ezt mondja a Seregek Ura Edom felől. Nincs bölcsesség többé Témánban? elveszett-e a tanács az értelmesektől? hiába valóvá lett-e az ő bölcsességük?
  8 Fussatok, forduljatok, rejtőzzetek el mélyen Dédán lakosai, mert Ézsau veszedelmét hozom ő reá az ő megfenyíttetésének idején.
  9 Ha szőlőszedők törnek reád, nem hagynak gerezdeket, ha éjjeli tolvajok: pusztítanak, amíg nekik tetszik.
  10 Bizony én mezítelenné teszem Ézsaut, titkait kijelentem, és el nem rejtőzhetik, magva elpusztul, és atyjafiai és szomszédai sem lesznek.
  11 Hagyd el a te árváidat, én eltartom özvegyeidet is; bennem vessék reménységüket.
  12 Mert azt mondja az Úr: Íme, akiknek nem kell vala meginniuk a pohárt, ugyancsak megisszák; te pedig teljesen büntetlenül maradnál-e? Nem maradsz büntetlenül, mert bizonyára megiszod.
  13 Mert én magamra esküdtem meg, azt mondja az Úr, hogy utálattá és gyalázattá, pusztasággá és átokká lesz Bocra, és minden városa örökkévaló pusztasággá lesz.
  14 Hírt hallottam az Úrtól, és követ küldetett a nemzetekhez, aki ezt mondja: Gyűljetek össze, induljatok ellene, és keljetek fel a harcra,
  15 Mert íme, kicsinnyé teszlek téged a nemzetek között, és az emberek között utálatossá.
  16 A te könnyelműséged csalt meg téged és a te szíved kevélysége, aki a sziklák hasadékaiban lakol, [és] elfoglaltad a halmok tetejét. Ha olyan magas helyen rakod is fészkedet, mint a saskeselyű, onnét is lerántalak téged, azt mondja az Úr.
  17 És pusztasággá lesz Edom, aki csak átmegy rajta elálmélkodik, és sziszeget egész veresége felett.
  18 Amint Szodomának és Gomorának és az ő szomszédainak elsüllyedésekor [volt], azt mondja az Úr, ott sem lakik [több] ember, és benne emberek fia nem tartózkodik.
  19 Íme, mint oroszlán jön fel a Jordán erdőségéből az örök[zöld] legelőre, de hamarsággal kiűzöm őt onnan, és a kiválasztottat teszem azon fejedelemmé, mert kicsoda hozzám hasonló, és ki szab nekem törvényt, és kicsoda az a pásztor, aki megállhat ellenem?
  20 Halljátok meg azért az Úr tervét, amelyet tervezett Edom felől, és az ő gondolatait, amelyeket gondolt Témán polgárai felől. Bizony elhurcolják őket, a juhnyáj kicsinyeit, bizony szörnyűködik rajtuk a saját legelőjük.
  21 Az ő romlásuk zajától megrendült a föld, az ő kiáltásuk szava elhallatszik a veres tengerig.
  22 Íme, feljő mint saskeselyű, és repül és szárnyait szétterjeszti Bocrán: és Edom vitézeinek szíve olyan lesz az napon, mint a vajúdó asszony szíve.
  23 Damaszkusz felől: Megszégyenült Emát és Arphád, mert gonosz hírt hallottak, és remegnek, mint a háborgó tenger, amely nem nyughatik.
  24 Megrendült Damaszkusz, futáshoz készül és reszketés fogja el, szorongás és fájdalmak szállják meg őt, mint a szülő asszonyt.
  25 Miért is nem marad ki a dicsőséges város, az én örömömnek városa?
  26 De elhullanak az ő ifjai is az ő utcájukon, és minden harcoló ember levágatik azon a napon, azt mondja a Seregek Ura.
  27 És tüzet gyújtok Damaszkusz kőfalán, és megemészti a Ben-Hadád palotáit.
  28 Kédárnak és Házornak országai felől, amelyeket megvert Nabukodonozor, a babiloni király, ezt mondja az Úr: Keljetek fel, menjetek fel Kédárra, és pusztítsátok keletnek fiait.
  29 Sátoraikat és nyájukat elveszik, és kárpitjaikat és minden edényüket és tevéiket elviszik, és ezt kiáltják feléjük: Rettegés körös-körül!
  30 Fussatok el, igen siessetek, rejtőzzetek el mélyen, Házornak lakói, azt mondja az Úr, mert tervet tervezett ellenetek Nabukodonozor, a babiloni király, és ellenetek gondolatot gondolt.
  31 Keljetek fel, menjetek a békességes nemzet közé, azok közé, akik bátorságban lakoznak, azt mondja az Úr, sem kapujuk, sem záruk nincsen, egyedül laknak!
  32 Tevéik prédává lesznek, és az ő sok barmaik zsákmánnyá, és elszórom őket, e nyírott üstökűeket minden szél felé, és minden oldal felől veszedelmet hozok reájuk, azt mondja az Úr.
  33 És Házor sakálok lakhelyévé lesz, örökkévaló pusztasággá, senki nem lakik ott, és embernek fia nem is tartózkodik azon.
  34 Az Úr szava, amelyet szóla Jeremiás prófétának Elám felől, Sedékiásnak, a Júda királyának országlása kezdetén, mondván:
  35 Ezt mondja a Seregek Ura: Íme, én eltöröm az Elám kézívét, erejének zsengéjét.
  36 És négy szelet hozok Elám ellen, az égnek négy határáról, és elszórom őket mindenik szél felé, és nem lesz nemzet, akihez nem futnak az Elám szökevényei.
  37 És megrettentem Elámot az ő ellenségei előtt és az ő lelküknek keresői előtt, és veszedelmet hozok reájuk, az én felgerjedt haragomat, azt mondja az Úr, és utánuk bocsátom a fegyvert mindaddig, míg meg nem emésztem őket.
  38 És az én székemet Elámba helyezem, és kivesztem onnét a királyt és a fejedelmeket, azt mondja az Úr:
  39 De végezetre visszahozom Elámot a fogságból, azt mondja az Úr.