Jer 2:1 – 2:37

Izráel hálátlansága és megfenyítése

  1 Majd szóla az Úr nekem, mondván:
  2 Menj el, és kiálts Jeruzsálem füleibe, mondván: Ezt mondja az Úr: Emlékezem reád gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére, amikor követtél engem a pusztában, a [még] be nem vetett földön.
  3 Szent volt Izrael az Úrnak, az ő termésének zsengéje; akik emésztik vala őt, mind vétkeznek vala, veszedelem támada rájuk, azt mondja az Úr.
  4 Halljátok meg az Úr szavát, Jákób háza és Izrael házának minden nemzetsége.
  5 Így szól az Úr: Micsoda hamisságot találtak bennem a ti atyáitok, hogy elidegenedtek tőlem, és hiábavalóság után jártak, és hiábavalókká lettek?
  6 Még csak azt sem mondták: Hol van az Úr, aki felhozott minket Egyiptom földéről, aki vezérelt minket a pusztában, a kietlen és járatlan földön, a szomjúságnak és a halál árnyékának földén, amelyen nem vonult át ember, és ahol halandó nem lakott?
  7 És bevittelek titeket a bőség földébe, hogy annak gyümölcseivel és javaival éljetek; és bementetek, és megfertőztettétek az én földemet, és az én örökségemet utálatossá tevétek.
  8 A papok nem mondták: Hol van az Úr? A törvény magyarázói nem ismertek engem, és a pásztorok hűtlenekké lettek hozzám, a próféták pedig a Baál által prófétáltak, és azok után jártak, akik tehetetlenek.
  9 Azért még perbe szállok veletek, mondja az Úr, és perelni fogok a ti fiaitok fiaival [is]!
  10 Menjetek csak át a Kittim szigeteire, és lássátok meg; és küldjetek Kédárba is és szorgalmasan vizsgálódjatok, és lássátok meg, ha volt-e [ott] ehhez hasonló?
  11 Ha cserélt-e valamely nemzet isteneket? noha azok nem istenek. Az én népem pedig felcserélte az ő dicsőségét tehetetlenséggel!
  12 Álmélkodjatok ezen, oh egek, és borzadjatok és rémüljetek meg igen! azt mondja az Úr.
  13 Mert kettős gonoszságot követett el az én népem: Elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy kutakat ássanak maguknak; [és] repedezett kutakat [ástak], amelyek nem tartják a vizet.
  14 Szolga-e Izrael, avagy otthon szülött-e ő? Miért lett prédává?
  15 Oroszlánok ordítanak reá, megeresztik hangjukat, és sivataggá teszik földjét; városai szétromboltatnak, lakatlanok.
  16 Nóf és Tahpan fiai is betörik koponyádat.
  17 Vajon nem te szerezted-e ezt magadnak? Elhagytad az Urat, a te Istenedet, amikor vezérelt téged az úton!
  18 Most is mi dolgod van neked Egyiptom útjával? Hogy Nilus-vizet igyál? Vagy mi dolgod van neked Assúr útjával? Hogy a folyam vizét igyad?
  19 A magad gonoszsága fenyít meg téged, és a te elpártolásod büntet meg téged. Tudd meg hát és lásd meg: mily gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet, és hogy nem félsz engemet, ezt mondja az Úr, a Seregeknek Ura.
  20 Bizony régóta széttörtem a te igádat, és letéptem köteleidet, és azt mondtad: Nem leszek rabszolga; mindamellett minden magas halmon és minden lombos fa alatt bujkálsz vala te, mint egy parázna.
  21 Pedig én úgy plántállak vala el téged, mint nemes szőlővesszőt, mindenestől hűséges magot: mimódon változtál hát nekem idegen szőlőtőnek fattyú hajtásává?
  22 Még ha lúgban mosakodnál is, vagy szappanodat megsokasítanád is, feljegyezve marad a te álnokságod előttem, mondja az Úr Isten.
  23 Mimódon mondhatnád: Nem undokíttattam meg, nem jártam a Baálok után?! Lásd meg a te utadat a völgyben, ismerd meg csak: mit cselekedtél! Gyorslábú kanca-teve, amely ide-oda futkos utain.
  24 Pusztához szokott nőstény vadszamár, amely érzékiségének kívánságában levegő után kapkod. Gerjedelmét kicsoda csillapíthatja le? Senki ne fárassza magát, aki ezt keresi, megtalálja ezt a maga hónapjában.
  25 Tartóztasd meg lábadat a mezítelenségtől, és torkodat a szomjúságtól! És te azt mondod: Hiába, nem [lehet]! mert idegeneket szeretek, és utánuk járok.
  26 Amiképpen megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják, akképpen szégyenül meg Izrael háza: ő maga, az ő királyai, fejedelmei, papjai és prófétái,
  27 Akik azt mondják a fának: Te vagy az én atyám! a kőnek pedig: Te szültél engem! Bizony háttal fordulnak felém és nem arccal, de nyomorúságuk idején azt mondják majd: Kelj föl és szabadíts meg minket!
  28 De hol vannak a te isteneid, amelyeket magadnak készítél? Keljenek fel, ha megszabadíthatnak téged a te nyomorúságod idején; hiszen annyi istened volt, oh Júda, ahány városod!
  29 Miért perlekedtek velem? Mindnyájan hűtlenekké lettetek hozzám, mondja az Úr.
  30 Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtuk; fegyveretek úgy emésztette prófétáitokat, mint pusztító oroszlán.
  31 Oh te nemzetség! Lásd meg az Úr dolgát! A puszta voltam-e én Izraelnek, avagy a sötétség földje? Miért mondotta az én népem: Szabadok vagyunk, nem megyünk többé hozzád!
  32 Vajon elfelejtkezik-e a lány az ő ékszereiről; a menyasszony az ő nyakláncairól? Az én népem pedig számtalan napokon elfelejtett engem!
  33 Mit szépíted a te utadat, hogy te szeretetet keresel; holott még a gonoszokat is tanítod a te utaidra!
  34 Még ruháid szélén is található szegény, ártatlan emberek vére, nem [azért, hogy] betörésen kaptad őket, hanem mindamazokért!
  35 És azt mondod: Bizonyára ártatlan vagyok, hiszen elfordult tőlem az ő haragja! Íme, én törvénybe szállok veled, mivelhogy azt mondod: Nem vétkeztem!
  36 Mit futkosol oly igen, változtatván utadat? Egyiptom miatt is megszégyenülsz, amint megszégyenültél Assúr miatt.
  37 Még ettől is elszakadsz s kezeidet fejedre [kulcsolod], mert utálja az Úr a te bizodalmasaidat, és nem leszel velük szerencsés.