Jer 48:1 – 48:47

Jövendölés Moáb ellen

  1 Moáb felől ezt mondja a Seregek Ura, az Izrael Istene: Jaj Nébónak, mert elpusztíttatott; megszégyenült, bevétetett Kirjátaim, Misgáb megszégyenült és elrémült.
  2 Nincs már dicsősége Moábnak Hesbonban, gonoszt gondoltak ő ellene, [mondván]: Jertek el és veszessük el őt, ne legyen nemzetség! Madmen te is elnémulsz, fegyver jár nyomodban!
  3 Nagy kiáltás hallatszik Horonáimból: pusztulás és nagy romlás!
  4 Elnyomorodott Moáb, kicsinyei sikoltva kiáltanak.
  5 Mert a Luhit hágóján siralmat siralom ér, mert Horonáim lejtőin az ellenség hallatja vészkiáltását.
  6 Fussatok, mentsétek meg lelketeket, és legyetek mint a hangafa a pusztában!
  7 Mivelhogy a te bizodalmad marháidban és kincseidben volt, te is bevétetel, és Kámós fogságra megy papjaival, fejedelmeivel együtt.
  8 És rátör a pusztító minden városra, egy város sem menekedik meg, és elvész a völgy, és feldúlatik a síkság, amint megmondta az Úr.
  9 Adjatok szárnyat Moábnak, hogy repülvén elrepülhessen, mert az ő városai elpusztulnak, és senki sem lakik azokban.
  10 Átkozott, aki az Úrnak dolgát csalárdul cselekszi, és átkozott, aki fegyverét kíméli a vértől!
  11 Nyugodtan élt Moáb gyermekségétől fogva, és pihent az ő seprejében, és edényből-edénybe nem öntötték és fogságra sem ment, azért maradt meg az íze rajta, és nem változott el az ő szaga.
  12 De íme eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és rablókat bocsátok reá, akik megrabolják őt, és megüresítsék edényeit, palackjait pedig összetörjék.
  13 És megszégyenül Moáb Kámós miatt, amint megszégyenült Izrael háza Béthel miatt, amelyben bizodalma volt.
  14 Mimódon mondjátok: Hősök vagyunk és vitéz férfiak a harcra?
  15 Elpusztul Moáb, városai fellobbannak, válogatott ifjai pedig mészárszékre jutnak, azt mondja a király, akinek neve Seregek Ura!
  16 Közel van Moáb veszedelme, imhol jő és igen siet az ő veszedelme!
  17 Bánkódjatok miatta mindnyájan, akik körülte vagytok, és mindnyájan, akik ismeritek az ő nevét; mondjátok: Hogy eltört az erős vessző, a dicső pálca!
  18 Szállj le a dicsőségből és ülj szomjan Dibonnak megmaradt leánya, mert a Moáb pusztítója feljött ellened, elrontja a te erősségeidet.
  19 Állj meg az úton, és nézz ide-oda Aroér lakosa, kérdezd meg a futót és a menekülőt, [és] ezt mondd: Mi történt?
  20 Megszégyenült Moáb, mert megtört. Ordítsatok és kiáltsatok! Hirdessétek Arnonban, hogy elpusztíttatott Moáb!
  21 Mert rájött az ítélet a sík földre; Hólonra, Jására és Mefátra.
  22 És Dibonra, Nébóra és Beth-Diblátaimra.
  23 És Kirjáthaimra, Beth-Gámulra és Beth-Meonra.
  24 És Kirjátra, Bocrára és Moáb földének minden messze és közel való városaira.
  25 Letöretett a Moáb szarva, és karja levágatott, azt mondja az Úr.
  26 Részegítsétek le őt, mert hősködött az Úr ellen, és heverjen Moáb az ő okádásában, és legyen csúfság ő is.
  27 Vajon nem csúfod volt-e neked az Izrael? Avagy a lopók között találtatott, hogy mikor szólottál felőle, kevélyen hánytad magadat?
  28 Hagyjátok el a városokat, és lakjatok a kősziklákban, Moáb lakosai, és legyetek mint a galamb, amely az odu száján belül rak fészket.
  29 Hallottuk a Moáb kevélységét: igen kevély; az ő felfuvalkodását és kevélységét, kérkedését, és az ő szívének elbizakodottságát.
  30 Én ismerem, azt mondja az Úr, az ő szertelenkedését, és az ő fecsegése nem igaz, és nem igaz a cselekedete sem.
  31 Azért jajgatok Moábon, és az egész Moábért kiáltok, a Kir-Heres férfiaiért nyög [az én lelkem].
  32 Jobban siratlak téged, mint siratták Jaézert, aki Sibmának szőlője! A te hajtásaid túlhatoltak a tengeren, a Jaézer tengeréig értek; a te nyári gyümölcseidre és a te szüretedre pusztító rontott.
  33 És eltűnik az öröm és vigasság Kármelből és a Moáb földéről, és a kádakból kifogyasztom a bort, nem sajtolnak örömzajjal; az éneklő nem énekel.
  34 Hesbon kiáltása miatt Elealéig [és] Jáhásig felhat az ő szavuk; Soártól fogva Horonáimig [és] Eglath-Selisájjáig, mert a Nimrim vize is elapad.
  35 És kifogyasztom Moábból, azt mondja az Úr, aki a magaslaton áldozik és füstöt gerjeszt az ő isteneinek.
  36 Ezért zokog a szívem Moábért, mint a síp, és zokog szívem a Kir-Héres férfiaiért, mint a síp, mivelhogy a kincsek elvesztek, amiket gyűjtött.
  37 Mert minden fő kopasz, és minden szakál elnyiratott, minden kézen metélések, és [minden] derékon gyászruha.
  38 Moábnak minden házpadján és utcáján mindenütt siralom, mert összetörtem Moábot, mint az edényt, mely semmirekellő, azt mondja az Úr.
  39 Jajgatnak, [ezt mondván]: Hogy összezúzatott! Hogy fordult háttal Moáb, megszégyenülve! És csúffá lett Moáb, és rettentésére mindazoknak, akik körülte vannak.
  40 Mert ezt mondja az Úr: Íme, mint a saskeselyű repül reá, és kiterjeszti Moábra szárnyait.
  41 Bevétettek a városok, és az erősségek elfoglaltattak, és a Moáb vitézeinek szíve olyan volt e napon, mint a vajúdó asszonynak szíve.
  42 És Moáb elpusztul, úgy hogy nem lesz nép [többé], mert az Úr ellen felemelkedett.
  43 Félelem, verem és tőr [jő] te ellened, Moáb lakosa, azt mondja az Úr.
  44 Aki elfut a félelem elől, a verembe esik, és aki kijő a veremből, a tőrben fogatik meg, mert rábocsátom Moábra az ő megfenyítésének esztendejét, azt mondja az Úr.
  45 A Hesbon árnyékában állanak meg a hatalom elől futók; de tűz jő ki Hesbonból és láng Szihonnak közepéből, és elemészti Moábnak üstökét és a háborgó fiaknak koponyáját.
  46 Jaj neked Moáb! Elveszett Kámósnak népe, mert fiaid fogságra vitettek, és leányaid is fogságra.
  47 De visszahozom Moábot a fogságból sok idő múlva, azt mondja az Úr. Eddig van Moáb ítélete.