Jer 26:1 – 26:24

Jeremiás megtérést prédikál, a templom pusztulásával fenyeget, amiért a papok halálra vádolják, de a fejedelmek mentik és megvédik

  1 A Jojákim uralkodásának kezdetén, aki fia vala Jósiásnak, a Júda királyának, e szót szólá az Úr, mondván:
  2 Ezt mondja az Úr: Állj az Úr házának pitvarába, és mondd el Júdának minden városából azoknak, akik imádkozni jőnek az Úr házába, mindazokat az igéket, amelyeket parancsoltam neked, hogy mondd el nekik. Egy szót se hagyj el!
  3 Hátha szót fogadnak, és mindenki megtér az ő gonosz útjától, akkor megbánom a veszedelmet, amelyet nekik okozni gondoltam az ő cselekedeteik gonoszsága miatt.
  4 És mondd meg nekik: Így szól az Úr: Ha nem hallgattok reám, hogy az én törvényeim szerint járjatok, amelyet előtökbe adtam,
  5 Hogy hallgassatok a prófétáknak, az én szolgáimnak beszédére, akiket én küldék hozzátok, és pedig jó reggel küldém, de nem hallgattatok rájuk:
  6 Akkor e házat hasonlóvá teszem Silóhoz, e várost pedig a föld minden nemzetének átkává.
  7 Hallák pedig a papok és próféták és az egész község Jeremiást, amint ez igéket szólá az Úr házában.
  8 És lőn, mikor elvégezé Jeremiás a beszédet, amelyet az Úr parancsolt vala mind az egész néphez szólania, megragadák őt a papok és a próféták és az egész nép, mondván: Halállal kell lakolnod!
  9 Miért prófétáltál az Úr nevében, mondván: Olyan lesz e ház, mint Siló, és e város elpusztul, lakatlanná lesz? És összegyűle az egész nép Jeremiás ellen az Úrnak házában.
  10 De meghallák ezeket a Júda fejedelmei, és felmenének a király házából az Úrnak házába, és leülének az Úr új kapujának ajtajában.
  11 És szólának a papok és a próféták a fejedelmeknek és az egész népnek, mondván: Halálra méltó ez az ember, mert e város ellen prófétált, amint füleitekkel hallottátok.
  12 És szóla Jeremiás mindazoknak a fejedelmeknek és az egész népnek, mondván: Az Úr küldött engem, hogy prófétáljak e ház ellen és e város ellen mind e szókkal, amelyeket hallottatok.
  13 Most azért jobbítsátok meg a ti utaitokat és cselekedeteiteket, és hallgassatok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára, és az Úr megbánja a veszedelmet, amellyel fenyegetett titeket.
  14 Én magam pedig íme kezetekben [vagyok], cselekedjetek velem, amint jónak és amint helyesnek [tetszik] nektek.
  15 De jól tudjátok meg, hogy ha megöltök engem, ártatlan vér száll ti reátok és e városra és ennek lakosaira, mert bizony az Úr küldött el engem hozzátok, hogy a ti füleitekbe mondjam mind e szókat.
  16 És mondák azok a fejedelmek és az egész község a papoknak és prófétáknak: Nem méltó ez az ember a halálra: mert az Úrnak, a mi Istenünknek nevében szólt nekünk!
  17 Felkelének az ország vénei közül is némely férfiak, és szólának az egész összegyűlt népnek, mondván:
  18 A móreseti Mikeás prófétált Ezékiásnak, a Júda királyának idejében, és szóla az egész Júda népének, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: A Siont megszántják, [mint] szántóföldet, és Jeruzsálem elpusztul, és e háznak hegyét erdő növi be;
  19 Megölte-e [azért] őt Ezékiás, Júdának királya és az egész Júda? Nem félte-e az Urat? Nem könyörgött-e az Úrnak? És nem megbánta-e az Úr a veszedelmet, amellyel fenyegette őket? És mi [olyan] nagy veszedelmet vonnánk a mi lelkünkre?
  20 Volt egy [másik] ember is, aki az Úr nevében prófétált, Uriás, Semájának fia, Kirját-Jeárimból, és prófétált e város ellen és a föld ellen, egészen a Jeremiás beszéde szerint.
  21 És meghallá Jojákim király és minden vitéze és minden fejedelme az ő beszédeit, és halálra kerestette őt a király; de meghallá Uriás és megijedt, és elfutott és átment Egyiptomba.
  22 És Jojákim király embereket küldött Egyiptomba, Elnátánt, az Akbor fiát, és [más] férfiakat vele együtt Egyiptomba.
  23 És kihozák Uriást Egyiptomból és vivék Jojákim király elé, aki megöleté őt fegyverrel, holttestét pedig a köznép temetőjébe vetteté.
  24 De Ahikámnak, a Sáfán fiának keze Jeremiással lőn, hogy ne adják őt a nép kezébe halálra.