Ján 8:1 – 8:59

A házasságtörő nő

  1 Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére.
  2 Jó reggel azonban ismét ott vala a templomban, és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja vala őket.
  3 Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, akit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt,
  4 Mondának neki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő.
  5 A törvényben pedig megparancsolta nekünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?
  6 Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre.
  7 De mikor szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nekik: Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.
  8 És újra lehajolván, írt vala a földre.
  9 Azok pedig [ezt] hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva.
  10 Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda neki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-e téged?
  11 Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda neki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!
  12 Ismét szóla azért hozzájuk Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.
  13 Mondának azért neki a farizeusok: Te magadról teszel bizonyságot; a te bizonyságtételed nem igaz.
  14 Felele Jézus és monda nekik: Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem igaz; mert tudom honnan jöttem és hová megyek; ti pedig nem tudjátok honnan jövök és hová megyek.
  15 Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit.
  16 De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz; mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki küldött engem.
  17 A ti törvényetekben is meg van pedig írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz.
  18 Én vagyok aki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya, aki küldött engem.
  19 Mondának azért neki: Hol van a te Atyád? Felele Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek.
  20 Ezeket a beszédeket mondá Jézus a kincstartó helyen, amikor tanít vala a templomban; és senki sem fogta meg őt, mert még nem jött el az ő órája.
  21 Ismét monda azért nekik Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és a ti bűneitekben fogtok meghalni: ahová én megyek, ti nem jöhettek oda.
  22 Mondának azért a zsidók: Avagy megöli-e magát, hogy azt mondja: Ahová én megyek, ti nem jöhettek oda?
  23 És monda nekik: Ti innét alól valók vagytok, én onnét felül való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem vagyok e világból való.
  24 Azért mondám nektek, hogy a ti bűneitekben haltok meg: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűneitekben.
  25 Mondának azért neki: Ki vagy te? És monda nekik Jézus: Amit eleitől fogva mondok is nektek.
  26 Sok beszélni és ítélni valóm van felőletek: de igaz az, aki küldött engem; és én azokat beszélem a világnak, amiket tőle hallottam vala.
  27 Nem vevék észre, hogy az Atyáról szól vala nekik.
  28 Monda azért nekik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem amint az Atya tanított engem, úgy szólok.
  29 És aki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek neki kedvesek.
  30 Amikor ezeket mondá, sokan hivének őbenne.
  31 Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok;
  32 És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
  33 Felelének neki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek?
  34 Felele nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.
  35 A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad [ott] mindörökké.
  36 Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.
  37 Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok; de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye nálatok.
  38 Én azt beszélem, amit az én Atyámnál láttam; ti is azt cselekszitek azért, amit a ti atyátoknál láttatok.
  39 Felelének és mondának neki: A mi atyánk Ábrahám. Monda nekik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek.
  40 Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, aki az igazságot beszéltem nektek, amelyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte.
  41 Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek. Mondának azért neki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy atyánk van, az Isten.
  42 Monda azért nekik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.
  43 Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat.
  44 Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.
  45 Mivelhogy pedig én igazságot szólok, nem hisztek nekem.
  46 Ki vádol engem közületek bűnnel? Ha pedig igazságot szólok: miért nem hisztek ti nekem?
  47 Aki az Istentől van, hallgatja az Isten beszédeit; azért nem hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istentől valók.
  48 Felelének azért a zsidók és mondának neki: Nem jól mondjuk-e mi, hogy te Samaritánus vagy, és ördög van benned?
  49 Felele Jézus: Nincs énbennem ördög; hanem tisztelem az én Atyámat, és ti gyaláztok engem.
  50 Pedig én nem keresem az én dicsőségemet: van aki keresi és megítéli.
  51 Bizony, bizony mondom nektek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha örökké.
  52 Mondának azért neki a zsidók: Most értettük meg, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is; és te azt mondod: Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem kóstol halált örökké.
  53 Avagy nagyobb vagy-e te a mi atyánknál Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak: kinek állítod te magadat?
  54 Felele Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi: az én Atyám az, aki dicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek,
  55 És nem ismeritek őt: de én ismerem őt; és ha azt mondom, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonlóvá, hazuggá leszek: de ismerem őt, és az ő beszédét megtartom.
  56 Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült.
  57 Mondának azért neki a zsidók: Még ötven esztendős nem vagy, és Ábrahámot láttad?
  58 Monda nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.
  59 Köveket ragadának azért, hogy reá hajigálják; Jézus pedig elrejtőzködék, és kiméne a templomból, átmenvén közöttük; és ilyen módon eltávozék.