Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magukban egy magas hegyre.
2 És elváltozék előttük, és az ő orcája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség.
3 És íme megjelenék őnekik Mózes és Illés, akik beszélnek vala ő vele.
4 Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, neked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.
5 Mikor ő még beszél vala, íme, fényes felhő borítá be őket; és íme szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.
6 És a tanítványok amint ezt hallák, arcra esének és igen megrémülének.
7 Jézus pedig hozzájuk menvén, illeté őket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek!
8 Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül.
9 És mikor a hegyről alájövének, megparancsolá nekik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el amit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból.
10 És megkérdezék őt az ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie?
11 Jézus pedig felelvén, monda nekik: Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít;
12 De mondom nektek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt művelék vele, amit akarának. Ezenképpen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük.
13 Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nekik.
14 És mikor a sokasághoz értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén ő előtte,
15 _ És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe.
16 És elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meggyógyítani.
17 Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajon meddig leszek veletek? vajon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok őt ide nekem.
18 És megdorgálá őt Jézus, és kiméne belőle az ördög; és meggyógyula a gyermek azon órától fogva.
19 Ekkor a tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának neki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni?
20 Jézus pedig monda nekik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom nektek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen nektek.
21 Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és böjtölés által.
22 Mikor pedig Galileában jártak vala, monda nekik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe adatik;
23 És megölik őt, de harmadnapon föltámad. És felettébb megszomorodának.
24 Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedők Péterhez menének és mondának neki: A ti mesteretek nem fizeti-e a kétdrakmát?
25 Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-e, vagy az idegenektől?
26 Monda neki Péter: Az idegenektől. Monda neki Jézus: Tehát a fiak szabadok.
27 De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, amely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nekik én értem és te érted.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki az ő fiának menyegzőt szerze. Máté 22:1 – 22:46 Példázat a királyi mennyegzőről 1 És megszólalván Jézus, ismét
És monda nekik: Menjetek ebbe a faluba, amely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el és
Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerződtél-e meg velem? Máté 20:1 – 20:34 Példázat a