5Móz 15:1 – 15:23

Az elengedés évéről

  1 A hetedik esztendő végén elengedést művelj.
  2 Ez pedig az elengedésnek módja: Minden kölcsönadó ember engedje el, amit kölcsönadott az ő felebarátjának; ne hajtsa be az ő felebarátján és atyjafián; mert elengedés hirdettetett az Úrért.
  3 Az idegenen hajtsd be; de amid a te atyádfiánál lesz, engedje el [neki] a te kezed.
  4 De nem is lesz közötted szegény, mert igen megáld téged az Úr azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, hogy bírjad azt.
  5 De csak úgy [lesz] [ez], ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván és teljesítvén mind azt a parancsolatot, amelyet én ma parancsolok neked.
  6 Mert az Úr, a te Istened megáld téged, amiképpen megmondotta neked; és sok népnek adsz zálogos kölcsönt, te pedig nem kérsz kölcsönt, és sok népen fogsz uralkodni, és te rajtad nem uralkodnak.
  7 Ha [mégis] szegénnyé lesz valaki a te atyádfiai közül valamelyikben a te kapuid közül a te földeden, amelyet az Úr, a te Istened ad neked: ne keményítsd meg a te szívedet, be se zárjad kezedet a te szegény atyádfia előtt;
  8 Hanem örömest nyisd meg a te kezedet neki, és örömest adj kölcsön neki, amennyi elég az ő szükségére, ami nélkül szűkölködik.
  9 Vigyázz magadra, hogy ne legyen a te szívedben valami istentelenség, mondván: Közelget a hetedik esztendő, az elengedésnek esztendeje; és elfordítsd szemedet a te szegény atyádfiától, hogy ne adj neki; mert ő ellened kiált az Úrhoz, és bűn lesz benned.
  10 Bizonyára adj neki, és meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz neki; mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, amire kezedet veted.
  11 Mert a szegény nem fogy ki a földről, azért én parancsolom neked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának a te földeden.

Vett szolgák szabadon bocsátásáról

  12 Hogyha eladja magát neked a te atyádfia, a zsidó férfi és zsidó asszony, és szolgál téged hat esztendeig: a hetedik esztendőben bocsássad őt szabadon mellőled.
  13 És mikor szabadon bocsátod őt mellőled, ne bocsásd el őt üresen;
  14 [Hanem] terheld meg őt bőven a te juhaidból, a te szérűdről, és a te sajtódból; amivel megáldott téged az Úr, a te Istened, adj neki abból.
  15 És emlékezzél meg róla, hogy [te is] szolga voltál Egyiptom földén, és megszabadított téged az Úr, a te Istened; azért parancsolom én ma ezt neked.
  16 Ha pedig ezt mondja neked: Nem megyek el tőled, mert szeret téged és a te házadat, mivelhogy jól van neki te nálad dolga:
  17 Akkor vedd az árat, és fúrd a fülébe és az ajtóba; és legyen szolgáddá mindvégig; így cselekedjél szolgálóleányoddal is.
  18 Ne essék nehezedre, hogy szabadon bocsátod őt mellőled; (hiszen két annyi bérre valót szolgált neked hat éven át, mint a béres-munkás) és megáld téged az Úr, a te Istened mindenben, amit cselekszel.

A barmok első fajzása az Úrnak szenteltessék

  19 Barmaid és juhaid első fajzásának minden hímjét az Úrnak, a te Istenednek szenteljed. Ne munkálkodjál a te tehenednek első fajzásán, és meg ne nyírjad a te juhaidnak első fajzását.
  20 Az Úrnak, a te Istenednek színe előtt edd meg azt esztendőről esztendőre, te és a te házad népe, azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr.
  21 Hogyha valami fogyatkozás lesz benne; sánta vagy vak lesz, [vagy] akármely fogyatkozásban szenvedő: meg ne áldozd azt az Úrnak, a te Istenednek.
  22 A te kapuidon belül edd meg azt; a tisztátalan és a tiszta egyaránt, mintha őz volna az vagy szarvas.
  23 Csakhogy a vérét meg ne edd, hanem a földre öntsd azt, mint a vizet.