Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Vala pedig egy férfiú Efraimnak hegyéről való, kinek neve Míka vala;
2 És monda az ő anyjának: Az az ezerszáz ezüst, mely tőled elvétetett, és amely miatt te átkozódál, és füleimbe is mondtad, íme az az ezüst én nálam van, én vettem el azt. És monda az ő anyja: Légy megáldva, fiam, az Úrtól!
3 És visszaadta az ezerszáz ezüst[pénzt] az ő anyjának. És monda az ő anyja: Szentelve szentelem e pénzt az Úrnak az én kezeimből fiaimért, hogy egy faragott és öntött bálvány készíttessék abból, azért most visszaadom azt teneked.
4 De ő megint visszaadá a pénzt anyjának, és vőn az ő anyja kétszáz ezüst pénzt, és odaadá azt az ötvösnek, és az készített abból egy faragott és öntött bálványt. Ez azután a Míka házában volt.
5 És a férfiúnak, Míkának volt [egy] temploma, és készített efódot és terafimot, és felszentele az ő fiai közül egyet, és ez lőn neki papja.
6 Ebben az időben nem volt király Izraelben, hanem ki-ki azt cselekedte, amit jónak látott.
7 Vala pedig egy ifjú, Júdának Bethleheméből, a Júda nemzetségéből való, ki lévita vala, és ott tartózkodott vala.
8 És elméne ez a férfiú Júdának Bethlehem városából, hogy ott tartózkodjék, ahol [helyet] talál. Így jött az Efraim hegyére, Míka házához, vándorlása közben.
9 És monda neki Míka: Honnan jössz? És monda: lévita vagyok Júdának Bethleheméből, és járok s kelek, hogy hol találnék [helyet].
10 És monda neki Míka: Maradj nálam, és légy nekem atyám és papom, és én adok neked esztendőnként tíz ezüst[pénzt] és egy öltöző ruhát és eledelt. És a lévita beszegődött.
11 És tetszék a lévitának, hogy megmaradjon annál a férfiúnál; és olyan lőn neki az az ifjú, mint egyik az ő fiai közül.
12 És felszentelte Míka a lévitát; így lett papjává az ifjú, és maradt Míka házánál.
13 És monda Míka: Most tudom, hogy jól fog velem tenni az Úr, mert e lévita lett papom.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Aki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem
A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nekik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő
Ő pedig felelvén, monda nekik: Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ésaiás próféta, amint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívük pedig