Bír 17:1 – 17:13
Míka bálványimádást rendez be
1 Vala pedig egy férfiú Efraimnak hegyéről való, kinek neve Míka vala;
2 És monda az ő anyjának: Az az ezerszáz ezüst, mely tőled elvétetett, és amely miatt te átkozódál, és füleimbe is mondtad, íme az az ezüst én nálam van, én vettem el azt. És monda az ő anyja: Légy megáldva, fiam, az Úrtól!
3 És visszaadta az ezerszáz ezüst[pénzt] az ő anyjának. És monda az ő anyja: Szentelve szentelem e pénzt az Úrnak az én kezeimből fiaimért, hogy egy faragott és öntött bálvány készíttessék abból, azért most visszaadom azt teneked.
4 De ő megint visszaadá a pénzt anyjának, és vőn az ő anyja kétszáz ezüst pénzt, és odaadá azt az ötvösnek, és az készített abból egy faragott és öntött bálványt. Ez azután a Míka házában volt.
5 És a férfiúnak, Míkának volt [egy] temploma, és készített efódot és terafimot, és felszentele az ő fiai közül egyet, és ez lőn neki papja.
6 Ebben az időben nem volt király Izraelben, hanem ki-ki azt cselekedte, amit jónak látott.
7 Vala pedig egy ifjú, Júdának Bethleheméből, a Júda nemzetségéből való, ki lévita vala, és ott tartózkodott vala.
8 És elméne ez a férfiú Júdának Bethlehem városából, hogy ott tartózkodjék, ahol [helyet] talál. Így jött az Efraim hegyére, Míka házához, vándorlása közben.
9 És monda neki Míka: Honnan jössz? És monda: lévita vagyok Júdának Bethleheméből, és járok s kelek, hogy hol találnék [helyet].
10 És monda neki Míka: Maradj nálam, és légy nekem atyám és papom, és én adok neked esztendőnként tíz ezüst[pénzt] és egy öltöző ruhát és eledelt. És a lévita beszegődött.
11 És tetszék a lévitának, hogy megmaradjon annál a férfiúnál; és olyan lőn neki az az ifjú, mint egyik az ő fiai közül.
12 És felszentelte Míka a lévitát; így lett papjává az ifjú, és maradt Míka házánál.
13 És monda Míka: Most tudom, hogy jól fog velem tenni az Úr, mert e lévita lett papom.