Zsolt 109:1 – 109:31

Az üldözött könyörgése ellenségeinek megbüntetéséért, és hogy hozzá nyomorúságában irgalmas legyen az Úr

  1 Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár.; Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
  2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyílt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
  3 És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
  4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
  5 Rosszal fizetnek nekem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
  6 Állíts fölébe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
  7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jöjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
  8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
  9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özveggyé.
  10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek [eledelt].
  11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
  12 Ne legyen neki, aki kegyelmet mutasson [iránta], és ne legyen, aki könyörüljön az ő árváin!
  13 Vesszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevük!
  14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
  15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetük is vesszen ki e földről,
  16 Amiatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
  17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
  18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
  19 Legyen az neki palástul, amelybe beburkolódzik, és övül, amellyel mindenkor övezze magát.
  20 Ez legyen jutalmuk az Úrtól az én vádolóimnak, és akik rosszat beszélnek az én lelkemre.
  21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
  22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett énbennem.
  23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
  24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
  25 Sőt gyalázatossá lettem előttük; ha látnak engem, fejüket csóválják.
  26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
  27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
  28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
  29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenükbe, mint egy köpenybe!
  30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
  31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, akik elítélik annak lelkét.