Debóra éneke: hálaadás, bátorság és az Úr győzelme Izráelben.

Bírák 5 Debóra és Bárák hálaéneke, amely Isten szabadítását magasztalja Sisera felett aratott győzelem után. A dal visszatekint Izráel nyomorúságára, a félelem és széthullás idejére, majd kiemeli, hogy Isten keltett vezetőket és bátorságot a népben. Megnevezi azokat a törzseket, akik készséggel harcba mentek, és azokat is, akik kimaradtak, ezzel tanítva a felelősségről és a közösségi hűségről. A fejezet csúcspontja: az Úr harcolt Izráelért, és még a teremtett világ rendje is az Ő kezében van; a győzelem végső oka Isten szuverén beavatkozása. Az ének végén áldás hangzik a hűségesekre, és ítéletszerű figyelmeztetés azokra, akik nem álltak az Úr ügyébe.

Bír 5:1 – 5:31

Debora és Bárák diadaléneke

  1 Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván:
  2 Hogy a vezérek vezettek Izraelben,; Hogy a nép önként kele föl: áldjátok az Urat!
  3 Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek!; Én, én az Úrnak éneket mondok,; Dicséretet zengek az Úrnak, az Izrael Istenének.
  4 Uram, mikor Szeirből kijövél, Mikor lépdelél Edom mezejéről:; Megrendült a föld, csepegett az ég,; A fellegek is víztől áradának.
  5 A hegyek megrendültek az Úrnak orcája előtt,; Még ez a Sinai is, az Úrnak, az Izrael Istenének színe előtt.
  6 Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban,; Jáhel idejében pihentek az utak,; És az útonjárók tekervényes ösvényekre tértek.
  7 Megszűntek a kerítetlen helyek Izraelben, megszűntek végképpen,; Mígnem én Debora felkelék,; Felkelék Izrael anyjaként.
  8 Új isteneket ha választott [a nép],; Mindjárt [kigyúlt] a harc a kapuk előtt;; De pajzs, és dárda avagy láttatott-e; A negyvenezreknél az Izrael között?
  9 Szívem azoké, kik parancsolnak Izraelben,; Kik a nép közül önként ajánlkoztak: áldjátok az Urat!
  10 Kik ültök fehér szamarakon,; Kik ültök a szőnyegeken; És akik gyalog jártok: [mind] énekeljetek!
  11 Az íjászok szavával a vízmerítők között,; Ott beszéljék az Úrnak igazságát,; Az ő faluihoz való igazságit Izraelben.; Akkor [újra] a kapukhoz vonul az Úr népe!
  12 Kelj fel, kelj fel Debora!; Serkenj fel, serkenj fel, mondj éneket!; Kelj fel Bárák és fogva vigyed foglyaidat, Abinoám fia!
  13 Akkor lejött a hősök maradéka;; Az Úrnak népe lejött hozzám a hatalmasok ellen.
  14 Efraimból, kiknek gyökere Amálekben,; Utánad Benjámin, a te néped közé;; Mákirból jöttek le vezérek,; És Zebulonból, kik a vezéri pálcát tartják.
  15 És Issakhár fejedelmei Deborával,; És mint Issakhár, úgy Bárák; A völgybe rohan követőivel.; [Csak] a Rúben patakjainál; Vannak nagy elhatározások.
  16 Miért [maradtál] ülve a hodályban?; Hogy hallgasd nyájad bégetéseit?!; Rúben patakjainál nagyok voltak az elhatározások!
  17 Gileád a Jordánon túl pihen.; Hát Dán miért időzik hajóinál?; Áser a tenger partján ül és nyugszik öbleinél.
  18 [De] Zebulon, az halálra elszánt lelkű nép,; És Nafthali, a mezőség magaslatain!
  19 Királyok jöttek, harcoltanak;; Akkor harcoltak a Kanaán királyai; Taanaknál, Megiddó vizénél;; [De] egy darab ezüstöt sem vettenek.
  20 Az égből harcoltak,; A csillagok az ő helyükből vívtak Siserával!
  21 A Kison patakja seprette el őket;; Az ős patak, a Kison patakja!; Végy erőt én lelkem!
  22 Akkor csattogtak a lovak körmei; A futás miatt, lovagjaik futásai miatt.
  23 Átkozzátok Mérozt – mond az Úr követje, -; Átkozva-átkozzátok annak lakosait! Mert nem jöttek az Úrnak segítségére,; Az Úrnak segélyére vitézei közé.
  24 De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel,; A Keneus Héber felesége,; A sátorban [lakó] nők felett legyen áldott!
  25 [Az] vizet kért, ő tejet adott,; Fejedelmi csészében nyújtott tejszínét.
  26 Balját a szegre,; Jobbját pedig a munkások pörölyére nyújtotta,; És ütötte Siserát, szétzúzta fejét,; És összetörte, általfúrta halántékát,
  27 Lábainál leroskadt, elesett, feküdt,; Lábai között leroskadt, elesett;; Ahol leroskadt, ott esett el megsemmisülve.
  28 Kinézett az ablakon, és jajgatott; Siserának anyja a rostélyzat mögül:; „Miért késik megjőni szekere?; Hol késlekednek kocsijának gördülései?”
  29 Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak neki;; Ő egyre csak azok szavait ismételgeti:
  30 „Vajon nem zsákmányra találtak-e, s mostan osztozkodnak?; Egy-két leányt minden férfiúnak;; A festett kelmék zsákmányát Siserának;; Tarka szövetek zsákmányát, tarkán hímzett öltözeteket,; Egy színes kendőt, két tarka ruhát nyakamra, mint zsákmányt.”
  31 Így vesszenek el minden te ellenségeid, Uram!; De akik téged szeretnek, [tündököljenek] mint a kelő nap az ő erejében!; És megnyugovék a föld negyven esztendeig.