
Ne találtassék te közötted, aki az ő fiát vagy leányát átvigye
Ne találtassék te közötted, aki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló; 5Móz 18:1 – 18:22
Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Dicsérjétek az Urat! Énekeljetek az Úrnak új éneket; dicsérje őt a kegyesek gyülekezete!
2 Örvendezzen Izrael az ő teremtőjében: Sionnak fiai örüljenek az ő királyukban!
3 Dicsérjék az ő nevét tánccal; dobbal és hárfával zengjenek neki.
4 Mert kedveli az Úr az ő népét, a szenvedőket szabadulással dicsőíti meg.
5 Vigadozzanak a kegyesek tisztességben; ujjongjanak nyugvó helyükön.
6 Isten-dicsőítés legyen torkukban, kétélű fegyver kezeikben;
7 Hogy bosszút álljanak a pogányokon, [és] megfenyítsék a nemzeteket!
8 Hogy láncra fűzzék királyaikat, főembereiket pedig vas-bilincsekbe.
9 Hogy végrehajtsák rajtuk a megírott ítéletet. Dicsőség ez az ő minden kegyeltjére! Dicsérjétek az Urat!
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!

Ne találtassék te közötted, aki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló; 5Móz 18:1 – 18:22

Mikor bemégy arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, és bírod azt, és lakozol abban, és ezt mondod: Királyt teszek magam

Hanem azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy az ő nevét oda helyezze: ott öld le a páskhát este, napnyugtakor, abban