Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Kicsoda hasonló a bölcshöz, és ki tudja a dolgok magyarázatát? Az embernek bölcsessége megvilágosítja az ő orcáját; és az ő ábrázatjának erőssége megváltozik.
2 Én [mondom], hogy a királynak parancsolatát meg kell őrizni, és pedig az Istenre való esküvés miatt.
3 Ne siess elmenni az ő orcája elől, ne állj rá a gonosz dologra; mert valamit akar, megcselekszi.
4 Mivelhogy a király szava hatalmas; és kicsoda merné neki ezt mondani: mit művelsz?
5 Aki megtartja a parancsolatot, nem ismer nyomorúságot, és a bölcsnek elméje megért mind időt, mind ítéletet;
6 Mert minden akaratnak van ideje és ítélete; mert az embernek nyomorúsága sok ő rajta;
7 Mert nem tudja azt, ami következik; mert ki mondja meg neki, mimódon lesz az?
8 Egy ember sem uralkodhatik a szélen, hogy feltartsa a szelet; és semmi hatalmasság nincs a halálnak napja felett, és az ütközetben senkit el nem bocsátanak; és a gonoszság nem szabadítja meg azt, aki azzal él.
9 Mindezt láttam, és megfigyeltem minden dolgot, amely történik a nap alatt, oly időben, amelyben uralkodik az ember az emberen maga kárára.
10 És azután láttam, hogy a gonoszok eltemettettek és [nyugalomra] mentek; viszont a szent helyről kimentek, és elfelejttettek a városban [olyanok], akik becsületesen cselekedtek. Ez is hiábavalóság!
11 Mivelhogy hamar a szentencia nem végeztetik el a gonoszságnak cselekedőjén, egészen arra van az emberek fiainak szíve ő bennük, hogy gonoszt cselekedjenek.
12 Bár meghosszabbítja [életét] a bűnös, aki százszor is vétkezik; mégis tudom én, hogy az istenfélőknek lészen jól dolgok, akik az ő orcáját félik;
13 A hitetlennek pedig nem lesz jó dolga, és nem hosszabbítja meg az ő életét, [olyan lesz], mint az árnyék, mert nem rettegi az Istennek orcáját.
14 Van hiábavalóság, amely e földön történik; az, hogy vannak oly igazak, akiknek dolga a gonoszoknak cselekedetei szerint lesz; és vannak gonoszok, akiknek dolga az igazaknak cselekedetei szerint lesz; mondám, hogy ez is hiábavalóság.
15 Annak okáért dicsérem vala én a vigasságot, hogy nincsen embernek jobb e világon, hanem hogy egyék, igyék és vigadjon; és ez kísérje őt munkájában az ő életének napjaiban, amelyeket ad neki Isten a nap alatt.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Ő pedig felelvén, monda nekik: Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ésaiás próféta, amint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívük pedig
Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy
És Jézus azonnal megengedé nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezren;